Karner Károly: Isten igazsága. Pál apostol levele a rómabeliekhez (Győr, 1942)

I. főrész: Az evangélium által Isten üdvösséget szerez a hívőnek (1,18—8,39)

42 1 3 1 1 1 i I 4 i ! 5 6 7 ienykedhetik azon a területen, amelynek tekintetében halott, tehát itt: a bűn területén. A bűn számára való meghalás a keresztség által következett be a keresztyén ember életében. Nem akarati elhatározás, döntés vagy fogadalom választja el őt a bűntől, hanem Krisztus, aki a keresztségben teszi az embert a magáévá. Az apostol hivatkozhatik arra, hogy olvasói ezt tudják s ezért nem is szabad ezt a tényt félreismerniök. A keresztség Krisztus halálára való megkereszteltetés. A „keresztelni", „keresztség" szavaknak megfelelő görög kifejezések a görög köznyelvben annyit jelentenek, mint „belemeríteni", „alámeríteni", ¡11. „alámerítés". Azonban megállapítható, hogy már az apostol, valamint olvasói nem vízben való akármiféle alámerítésre gondoltak, ha ezt a szót használták, hanem kimondottan és kizárólag a keresztségre. Ezt akkor úgy hajtották végre, hogy az egész embert alámerítették a vízbe: innét a görög megjelölés. A Pál apostol által használt kifejezés tehát azt mondja, hogy a keresztségnél a megkeresztelt mintegy belemerül Krisztus halálába. „Eltemettetik" Krisztussal a halálba. Más szóval részesévé lesz Krisztus halálának. A halál mindig Isten ítéletének a végrehajtása a bibliai gondolkodás szerint. Krisztus halálában is Isten tart ítéletet, de váltsághalállá az ő halála éppen azért lesz, mert Krisztus nem a saját bűneinek a büntetését hordozza. Ennek alapján a keresztségben meghalni annyit jelent, mint engedelmes hittel fogadni Isten ítéletét bűneink fölött. A keresztség által Krisztus halálában való részesedés viszont azt eredményezi, hogy részeseivé leszünk a Krisztus halálában szerzett váltságnak: hiszen Krisztus meghalt a mi bűneinkért (4, 25). A váltság részeseivé azonban csak azáltal és csak akkor leszünk, ha részeseivé leszünk Krisztus feltámadásának is. A keresztségben ez nem úgy teljesedik be rajtunk, hogy azonnal elváltozunk valami megdicsőült testre, hanem úgy, hogy „amint Krisztus feltámadott a halálból az Atya dicsősége által, mi is megújult életben járjunk". Az elhívás a megújult életben járásra nem azonos avval, amikor a törvény kötelez valakit valamire. Ez az elhívás nem valami eszményi célnak a szemünk elé állítása, hanem olyan realitás, amelynek az életben meg kell valósulnia. Minden valóságos életnek állandóan cselekedetben kell valósulnia, hogy élet lehessen. Mihelyt megszűnik cselekedni, már nem „él", hanem meghalt. Így ennek a megújult életnek is a benne való járás által kell állandóan valósulnia. Azonban nem a cselekedetek által jön létre a megújult élet, hanem a valóságos, eleven élet nyilatkozik meg a cselekedetekben. Valamely holt tömegbe sem azáltal jön élet, hogy egyszerre csak elkezd lélekzeni, cselekedni, hanem ha valami él, eleven, akkor ez az élet nyilatkozik meg lélekzésben, cselekedetekben. Nem lehet az élet életfunkciók nélkül, de nem az életfunkciók hozzák létre az életet. így a Krisztus váltsága által a keresztségben nyert megújult életnek is meg kell nyilatkoznia „életfunkciókban", a megújhodott élet cselekedeteiben. Az alapja, a „televénytalaja" ennek az új életnek az, hogy „összenőttünk" Krisztus halálának a „képmásával", azaz hozzá hasonlóan meghaltunk, hogy részeseivé legyünk feltámadása képmásának is, vagyis, hogy részeseivé legyünk annak a dicsőségnek, melyre egykor elváltoztatja a mi gyarló testünket — az övéhez hasonlóan (Fii. 3, 20). Az apostol még közelebbről körülírja azt, ami a keresztségben történt, amikor arra emlékeztet, hogy a keresztségben az ó-ember, tehát a bűn hatalmában sínylődő egész ember Krisztussal együtt feszíttetett meg a kereszten (v. ö. Gal. 2, 19). Ezzel megsemmisült, elpusztult a bűn szolgálatában álló test, úgyhogy az többé nem szolgálhat a bűnnek. Ezt a helyzetet az apostol számunkra szokatlan képpel világítja meg, mikor arra utal, hogy aki meghalt, „az felszabadult (vagy felmentetett) a bűn alól". Ez az utalás, úgy látszik, a zsidó gondolkodásban gyökerezik. Mert e szerint a halál engesztelés az ember bűneiért. Mivel pedig a halál által hatálytalanná válik mindenféle kötelezettség, azért benne az ember fel is