Karner Károly: Isten igazsága. Pál apostol levele a rómabeliekhez (Győr, 1942)

I. főrész: Az evangélium által Isten üdvösséget szerez a hívőnek (1,18—8,39)

41 6,1 2 3 4 5 6 7,8 9 10 11 12 13 14 6,1 2 : •1 c) A megigazultak új élete Krisztusban. (0, 1—8, 17). 6, 1—14: Keresztség, Krisztus halála és új élet. Mi következik mindebből? Ragaszkodjunk talán a bűnhöz, hogy megsokasodjék a kegyelem? Semmiképen! Ha egyszer meghaltunk a bűn számára, miképen élhetnénk tovább benne?! Vagy elfelejtettétek: valahányan megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusra, az ő halálára keresztelkedtünk meg!? Eltemettettünk a keresztség által Vele együtt a halálba, hogy amint Krisztus feltámadott a halottak közül az Atya dicsősége által, mi is megújult életben járjunk. Mert ha mintegy összenőttünk halálának a képmásával, ugyanúgy lesz feltámadásának képmásával is. Tudjuk is azt, hogy ó-emberünk Vele együtt a keresztfára került, hogy a bűn teste megsemmisüljön s továbbra ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy együtt élünk is majd Vele. Hisz tudjuk, hogy miután Krisztus feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem úr felette. Mert hogy meghalt, nos, egyszer halt meg a bűn számára. Hogy pedig él, íme, él Istennek. így ítéljétek meg ti is magatokat: meghaltatok a bűn számára, de éltek Istennek a Krisztus Jézusban. Tehát: ne uralkodjék a bűn halandó testeteken s ne engedelmeskedjetek kívánságainak. Ne is szolgáltassátok ki tagjaitokat a gonoszság fegyvereiül a bűnnek! Ellenkezőleg: szolgáltassátok ki magatokat Istennek, mint olyanok, akik élnek, bár halottak voltak. Tagjaitokat pedig adjátok át Istennek az igazság fegyvereiül. Hiszen a bűn többé nem fog uralkodni rajtatok. Nem vagytok immár a törvénynek, hanem a kegyelemnek a hatálya alatt. Abban a nagy összefüggő gondolatmenetben, amely 1, 18-tól a 8., sőt a 11. fejezet végéig tart, itt, a 6. fejezet kezdeténél van az egyik legfontosabb fordulópont. Eddig az apostol Krisztus ajándékát: a váltságot és a hitet állította olvasóinak a szeme elé. A következőkben pedig arról szól, hogy mit munkál bennünk Krisztus ajándéka. Ez a Krisztusban megújult élet a megnyilatkozási formája és gyümölcse a hitnek. Az apostol közvetlenül hozzáfűzi az elmondottakhoz azt, amit a Krisztusban megújult („újjászületett") életről mond. Üj formában vetődik fel az az ellenvetés, amelyet már 3, 5—8 is megpendített. Ha a törvénynek az a feladata, hogy megsokasítsa a bűnt, és a kegyelem annál ragyogóbbá lesz, minél több s nagyobb az ember bűne, akkor vájjon nem helyes-e az a gondolkodásmód, mely szívesen ragaszkodik a bűnhöz, hogy annál nagyszerűbb legyen a kegyelem rágyogása. Az apostol minden ilyen istenkísértő gondolatot élesen visszautasít: „Ha egyszer meghaltunk a bűn számára, miképen élhetnénk tovább benne?" A keresztyén élet alapvető valósága, hogy meghaltunk, halottak vagyunk a bűn számára. A halottal nem lehet semmit sem kezdeni s a halott sem tevékenykedhetik. Aki a bűn számára halott, azzal a bűn nem kezdhet semmit, de viszont az a halott sem tevé-