Karner Károly: Isten igazsága. Pál apostol levele a rómabeliekhez (Győr, 1942)

I. főrész: Az evangélium által Isten üdvösséget szerez a hívőnek (1,18—8,39)

24 19 20 21 22 23 24 25 26 jutott uralomra. A felsorakoztatott íráshelyek az eredeti összefüggésben nem vonatkoznak minden emberre s így nem jelentik ki az ember bűnös voltát „egyetemes igazság"-ként. Azonban jelen összefüggésükben az apostol azt mondja velük, hogy az emberek „mindnyájan" kivétel nélkül és tekintet nélkül fajukra vagy vallásosságukra „elhajoltak" Istentől. Amit ezek az íráshelyek mondanak, azt még nyomatékosabban hangoztatja az a megállapítás, hogy a törvény szava azokhoz fordul, akik a törvény hatálya alá esnek. A felsorakoztatott íráshelyek is zsidókra vonatkoznak és róluk szólnak. Sőt a törvény követelésének a célja egyenesen az, hogy minden szájat „elnémítson", tehát, hogy lehetetlenné tegye bárkinek is Isten színe előtt a hivatkozást saját jóságára, derekasságára vagy kiválóságára. Isten előtt az egész világ „vétkes" nemcsak abban az értelemben, hogy gonoszt cselekedett, hanem úgy is, hogy tettéért felelős s érte számot kell adnia. A törvény hatálya alatt élni annyit jelent, mint a bűn hatalmában lenni. Ezért a törvényre támaszkodva senki sem léphet az Isten elé követeléssel vagy az életre való igénnyel. A törvény által megkövetelt cselekedetek, a törvény segítségével formált életfolytatás nem menti meg az embert Isten haragja elől. Az ember erkölcsisége, a törvényszabta cselekedetek senkit sem igazolnak Isten előtt, vagy ahogyan Pál mondja, azok alapján senki sem „igazul meg", azok nem tesznek senkit sem igazzá s Isten nem is fogad el senkit ilyen alapon „igaz"- i nak. Pál ehhez hozzáteszi azt az alapvető megállapítást (néhány hasonló a további fejezetekben még következik), hogy a törvény csak a bűn felismerésére segít el. A törvény olyan mint a tükör: aki beletekint, felismerheti benne arcát, gyönyörködhetik benne és megláthatja a ráncokat, hibákat is arcvonásai közt. De a tükör semmit sem segít ahhoz, hogy a hibák elmúljanak, vagy pl. az arcról a ráncok eltűnjenek. A törvény avval is igen nagy, felbecsülhetetlen szolgálatot tesz, hogy megtanít a bűn felismerésére. Mi lenne az emberrel, ha a törvény nem vezetné el a bűn ismeretére s ha ez az ismeret nem élesztené az ember felelősségtudatát?! Azonban a törvény és semmiféle erkölcsiség („moralizmus") sem tudja feltárni és megnyitni az utat Istenhez. A törvény nem lépcső, melynek fokain, ha fáradsággal és küzdelemmel is, felküzdhetnénk magunkat úgy, hogy a lépcső tetőfokán áttornászhatnánk magunkat az Istennel való közösségbe, az örök életre. 2. A Krisztus áiial szerzett váitság. (3, 21—8, 39.) a) Kegyelemből, hit által. (3, 21—4, 25.) 3, 21—31: Istennek Krisztus halálában ajándékozott igazsága. Most azonban Isten törvény nélkül nyilvánítja ki igazságát, melyről már a törvény és a próféták is tanúbizonyságot tettek. Isten igazságát a Jézus Krisztusba vetett hit által nyerik el mindazok, akik hisznek. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett és senki sem részesül Isten dicsőségében. Ellenben Isten elfogad [bennünket] igazaknak ingyen, az ő kegyelméből a Jézus Krisztusban lett váltság által, öt rendelte Isten, hogy véres áldozatával véghezvigye az engesztelést hit által. így bizonyította meg igazságát, mivel az azelőtt elkövetett bűnöket Isten magát türtőztetve elnézte. De megbizonyította igazsá-