Karner Károly: Isten igazsága. Pál apostol levele a rómabeliekhez (Győr, 1942)

I. főrész: Az evangélium által Isten üdvösséget szerez a hívőnek (1,18—8,39)

I. FŐRÉSZ. 18 19 20 21 22 23 18 19 Az evangélium által Isten üdvösséget szerez a hívőknek. (1, 18—8, 39.) 1. A természetes embert, akár zsidó, akár pogány, bűne miatt Isten haragja sújtja. (1, 18-3, 20.) 1, 18—23: A világ bűne. Isten ugyanis kinyilatkoztatja az égből haragját az igazságot gonoszsággal elnyomó emberek minden istentelenségére és gonoszságára. Mert amit Isten felől tudhatnak, az közismert dolog náluk: hiszen maga Isten nyilvánította ki nekik. Ami t. i. láthatatlan Benne, vagyis örökkévaló hatalma és isteni fensége értelmes megfigyeléssel a világ teremtése óta szemlélhető, hogy ne legyen semmi mentségük. Mert bár ismerték Istent, mégsem dicsőítették őt mint Istent, sem hálát nem adtak neki, hanem megfontolásaikkal hiábavalóságokra jutottak és sötétség borult oktalan szívükre. Bölcseknek mondogatták magukat és balgákká lettek. Felcserélték az örökkévaló Isten dicsőségét mulandó embernek, sőt madaraknak, négylábúaknak és csúszó-mászó állatok alakjának a hasonmásával. Az evangéliumban Isten a hívőknek nyilatkoztatja ki megmentő, üdvözítő igazságát. Amikor Pál Istennek az evangéliumban megnyilatkozó kegyelmes jóságára utal, azonnal emlékeztet arra is, hogy Isten kegyelme nem mindent elnéző tehetetlenség, az ember magatartását semmibe vevő nem-törődömség. Ellenkezőleg. Isten megmentést munkáló irgalma annak az embernek szól, aki fölött ott lebeg haragjának ítélete. Az egész írással egyetemben hangsúlyozza Pál, hogy Isten az ember istentelenségére és gonoszságára haragjának kinyilatkoztatásával felel. Ez több, mintha Pál „ítélet"-et mondana. Isten „búsulásának haragja" (Ezs. 42, 25) megsemmisíti azt, aki ellene lázad, és szent akaratának minden erejével fordul az istentelenség és gonoszság ellen. Mert az istentelen és gonosz ember lefogja, elnyomja, nem engedi érvényesülni az „igazat" vagy pontosabban „az igazságot" (veritas). Az, ami igaz, tehát az igazság avval az igénnyel lép fel, hogy azt elismerjük, annak magunkat alávessük és olyan magatartást tanusítsunk, amellyel az igazat érvényre juttatjuk. E helyett az ember elnyomja az igazságot, gonoszságával nem engedi érvényesülni: megtagadja azt, hazugságba keveredik és hazuggá lesz. Mindegyikünknek fáj istentelenségünk, Isten nélkül folytatott életünk, gonoszságunk. De ezt még tetézzük avval, hogy istentelenségünket és gonoszságunkat tagadjuk, szépítjük, sőt esetleg egyenesen az ellenkező színben tüntetjük fel. Hazudunk és hazugokká leszünk, mivel „elnyomjuk az igazat". Isten éppen erre az emberi magatartásra felel