Karner Károly: Isten igazsága. Pál apostol levele a rómabeliekhez (Győr, 1942)

A Római levél magyarázata - Köszöntés és bevezetés (1, 1—17)

A Római levél magyarázata. 1,1 2 3 4 5 6 7 Köszöntés és bevezetés. (1, 1-17.) 1, 1—7: Köszöntés. Pál, Krisztus Jézus szolgája, akit Isten apostolul hívott el és kiválasztott amaz evangéliumának [hirdetésére]. — Ezt prófétái által előre megígérte a szent iratokban Fia felől (aki test szerint Dávid magvából származott, de a szentség Lelke szerint hatalommal megdicsőült Isten Fiának bizonyult a halottak közül való feltámadása által). Általa, a mi Urunk Jézus Krisztus által nyertünk kegyelmet és apostoli tisztet, hogy engedelmes hitet munkáljunk az ő nevéért minden [pogány] népben. Tibennetek is, akiket ugyancsak Jézus Krisztus hívott el. — Isten minden szeretteinek, akik Rómában laknak, az elhívott szenteknek: kegyelem nektek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól és az Ür Jézus Krisztustól. Pál apostol minden ránk maradt levelében — ebben is — az ókori levélíró szokásai szerint rendezi be írását. Az ókori levélíró — némileg hasonlóan a mai hivatalos és üzleti levelekhez — a levél elején megjelöli önmagát és a címzettet s ehhez egy-egy szóból álló üdvözletet fűz (görögül „chairein", a. m. „üdvözletet küld"; újszövetségi példa: Csel. 15, 23; 23, 26; Jak 1, 1.). Viszont a levél végéről hiányzik az aláírás és a levél lezárására rendszerint valami üdvözlet vagy jókívánság szolgál (pl. „Legyetek egészségben!" Csel. 15, 29.). Ennek az ókorban kialakult szokásnak megfelelően kezdődnek Pál apostol levelei is mindig annak a megjelölésével, hogy az apostol kinek, melyik gyülekezetnek írja levelét. Azonban az apostol nem a megszokott üdvözlő szóval vezeti be írását, hanem — ami az egész ókori levélírásban példátlanul áll, — egy ünnepélyes igével, melyet azóta „apostoli üdvözlet"-nek szoktunk nevezni. Már ez az ünnepélyes üdvözlet is arra figyelmeztet, hogy nem valami alkalmi „magán"-levéllel van dolgunk, hanem az isteni küldetésben járó apostol iratával. Az apostol pedig éppen úgy tudatában van tiszte jelentőségének és felelősségének, mint ahogyan a gyülekezetek is kezdettől fogva átérezték e levelek gyülekezetépítő és keresztyén életet formáló erejét. A Római levél is avval kezdődik, hogy az apostol megnevezi magát, mint ahogyan hivatalos leveleinken a levél felső sarkában ott van a hatóságnak vagy a cégnek a neve. Azonban ez a szokásos megjelölés itt kitágul és önálló részletekkel bővül. Ezek tulajdonképen nem tartoznak bele a címiratba. A címzett megjelölése pedig csak a 7. vs.-ben következik. A címirat kibővítésének kettős célja van: Pál egyfelől pontosabban megmondja, hogy kicsoda, másfelől pedig rövid summáját adja az általa hirdetett evangéliumnak. Az apostol ennek a levélnek a megírásával keresett először érintkezést a római gyülekezettel abban a