Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - III. Jézus harca a zsidó kegyességgel (1,40-3,6)

15. Életet menteni! - 3,1-6 előző versre történik utalás: az ember, akiéit a szombat lett, ura a szombatnak. Csakhogy az előző vers szerint az ember csak célja a szombatnak. A szombat ura a teremtő Isten. De azért is helytelen ez a kapcsolás, mert az „Ember Fia" megjelölés Márknál mindig Jézusra vonatkozó messiási cím. Ha viszont krisztológiai megjelölésről van szó, akkor ez nem következik sem az előző versből, sem a Dávidra utaló érvelésből. Ezért valószínű, hogy ezt a zárómondatot a vitabeszéd gyűjtője helyezte gyűjteménye végére. így a mondatnak hármas értelme van: Önmagában azt jelenti, hogy Jézus, mint az eljövendő Ember Fia (13,26) mindenki mással szemben jogosult arra, hogy a szombat zsidó rendjét megváltoztassa. Ez az apokaliptikus érvelés persze lényegesen kevesebbet mond, mint Jézus megelőző mondata, mert a „szombat lett az emberért" univerzalilzmusát leszűkíti az Ember Fia speciális esetére. A vitabeszéd-gyűjtemény lezárásaként viszont - H. W. Kuhn helyes feltételezése szerint - a mondat összefoglalja az eddigi vitapontokat, tehát a bűnbocsánat (2,1-12), az asztalközösség (2,15-17), a böjt (2,18-22) és a szombat ( 2,23-26!) kérdését és megállapítja, hogy Jézus, aki már itt a földön (2,10) az eljövendő Ember Fia hatalmával szólt és cselekedett, egyedül illetékes ezekben a kérdésekben dönteni. Az Ember Fia messiási cím tehát, amely a szombat-perikópából nem következik, visszautal a gyűjtemény első egységére (2,10) s ezzel ad krisztológiai keretet a gyűjteménynek. Ugyancsak az egész gyűjteményre utal vissza az „is" (,,...a szombatnak is") szócska, amelynek a szombat-perikópában nincs értelme. A 3,1-6 szakasz viszont már nem tartozott a gyűjteményhez. Ez a szövegsajátosságok mellett azért is valószínű, mert ismétli a szombat-témát, és ugyanakkor kívül esik az Ember-Fia-krisztológia keretén. Márk összefüggésében a 28. v. jelentősége leszűkül, sőt a 27. v. és 3,6 felől korrekciót kap. A 27. v. betoldásával a mondat új, márki értelme ez: az Ember FiaJézus hatalma (κύριος = kyrios!) abban nyilatkozik meg, hogy univerzálisan, minden embernek alárendeli a szombatot s így mindenkit megszabadít annak terhétől. Ehhez járul 3,6 korrekciója: arra a kérdésre, hogy ki ez a hatalommal szóló és cselekvő Jézus, Márknak nem elegendő válasz az „Ember Fia" messiási cím, amivel az eredeti gyűjtemény zárul. Ezt a címet még értelmezni kell: a halálba menő Jézus ez az Ember Fia, aki „ura a szombatnak". 15. Életet menteni! 3,1-6 (Mt 12,9-14; Lk 6,6-11) (1) És bement ismét egy zsinagógába és volt ott egy kiszáradt kezű ember. (2) És lestek őt, vajon szombaton meggyógyítja-e, hogy vádolhassák őt. (3) És azt mondja a kiszáradt kezQ embernek: Állj fel középre! (4) És azt mondja nekik: Mit szabad szombaton: jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy ölni? Azok pedig hallgattak. (5) És végignézett rajtuk haraggal, igen elszomorodva szívük 57