Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - III. Jézus harca a zsidó kegyességgel (1,40-3,6)

15. Életet menteni! - 3,1-6 keménysége miatt, és azt mondja az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! És kinyújtotta és rendbe jött a keze. (6) És kimentek a farizeusok és a Heródee-pártiakkal azonnal határoztak ellene, hogy elpusztítják öt. Vö. az előző szakasz magyarázatát is! Különösen 2,28-at! Márk a hagyományos gyűjteményhez újabb szombat-perikópát kapcsol. A témaismétlésben fokozás van. Az előző szakaszban Jézus meghirdeti az új, emberközpontú erkölcsiséget, itt pedig gyakorolja azt. Ezzel végleg kitűnik Jézus és a farizeusi kegyesség kibékíthetetlen ellentéte, ami az egész vitabeszédsorozat főtémája. Márk a 6. v.-ben az egész sorozat konzekvenciáját vonja le. 1 Az eddigi vitákkal szemben a színhely most egy zsinagóga. A πάλιν = palin (= ismét) Márk jellemző fordulata (vö. 2,1). A korábbi zsinagóga-elbeszélésekre utal vele (1,21.39). Ez is mutatja, hogy 3,1-6-ot Márk fűzi a vitasorozathoz. A figyelem azonnal a segítségre szoruló ember felé fordul. Az „ember" szó háromszor ismétlődik a szövegben s mindháromszor nyomatékkal. 2 Feltűnő, hogy csak a 6. v.-ben tudjuk meg, kik a rosszindulatú leskelődök, ti. a farizeusok. Sőt, úgy tűnik, mintha az egész zsinagóga csak velük volna tele (vö. 5. v.). Az is meglepő, hogy nem az 1. v.-ben, hanem csak itt, a 2. v.-ben, szinte utólag tudjuk meg, hogy szombat van. Lehetséges, hogy a szakasz egy egyszerű zsinagógai csoda elbeszélése volt eredetileg, ahol még nem volt szó vitáról, hanem csak kíváncsi érdeklődésről: „(a jelenlevők) figyelték, vajon meggyógyítja-e". A jelenlegi szakasz ennek erőteljes átdolgozása, ahol a csoda már csak mint a vita eszköze szerepel. Hasonló átdolgozást figyeltünk meg 2,112-ben is. Hogy Jézus csodát tesz, az itt már az ellenfelek számára is természetes. Őket csak az érdekli, vajon Jézus elköveti-e a „szombatigyógyítás" bűnét. A gyógyítás ui., mint munka, tilos volt szombaton. Csak az életveszély esete volt kivétel. Itt azonban nyilván krónikus, nem életveszélyes betegségről van szó. Ha tehát Jézus mégis meggyógyítja a beteget, akkor - a tanítványokhoz hasonlóan (2,24) - olyat tesz, amit „szombaton nem szabad". Az ellenfelek persze nem tárgyilagos megfigyelők. Eleve azzal a gondolattal figyelik Jézust, hogy „vádolhassák őt". Csak újabb bizonyítékot keresnek ellene, mint 14,55-ben is. A κατηγορειν = katégorein (= vádolni) ezen kívül csak 15,3k-ban fordul elő. Tehát máris a szenvedéstörténet szituációjában vagyunk. Márk koncepciójában ez a vonás különösen fontos: Jézus kezdettől fogva a zsidó kegyesség vádjának árnyékában szól és cselekszik - az emberért! 3 A zsinagóga helyiségében körben guggolók közül Jézus felállítja és középre küldi a beteg embert. A rövid, parancsszerű utasításban máris Jézus hatalma nyilatkozik meg. Mondani sem kell, hogy a beteg engedelmeskedett. A kép 58