Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - III. Jézus harca a zsidó kegyességgel (1,40-3,6)

13. Böjt?-2,18-22 tagjai külön, önkéntes böjtöt is vállaltak magukra. Ez történhetett hónapokon, sőt éveken át vagy a hét bizonyos napjain. így a farizeusok hetenként kétszer, hétfőn és csütörtökön tartottak böjti napot (Lk 18,12). Tartalmilag a böjt teljes vagy hosszabb böjt esetén részbeni lemondást jelentett az étkezésről, a szokásos öltözködésről, mosakodásról, hajápolásról, valamint a házaséletről. A böjt egészségügyi és önfegyelmező értéke kétségtelen (vö. 1 Kor 9,25-27). Vallástörténeti népszerűségét azonban nem ennek, hanem annak a hitnek köszönheti, hogy a böjttel az ember valamiképpen hatni tud Istenre, tehát Istent lekötelező vallásos teljesítményt visz végbe. Ezért kapcsolódik gyakran az imádsághoz, amelynek különös nyomatékot ad. A zsidó kegyesek, főként a farizeusok szerint az önként vállalt böjt engesztelést szerez a nép bűneiért és sietteti Isten országának eljövetelét. Hasonlóan fontos szerepe volt a böjtnek Keresztelő János tanítványai, íII- a későbbi Keresztelő-szekta kegyességében. Lehet, hogy a szakasz eredeti megfogalmazása csak rájuk vonatkozott (vö. Mt 9,14!) és egy későbbi átdolgozás során kerültek bele a farizeusok, hogy így az egész zsidósággal konfrontálja a keresztyén álláspontot a böjt kérdésében. Mindenesetre a farizeusoknak nem voltak tanítványaik. A kifejezés nyilván a „János tanítványaival" való párhuzamból ered. A szituáció leírása mindhárom szinoptikusnál eltér. Márknál egészen felismerhetetlenek a kérdezők. Talán tudatosan is: mindenki, az egész zsidóság kérdez. A kérdezők vádként mondják ki a tényt: Jézus tanítványai nem böjtölnek. Nyilván maga Jézus sem böjtölt (vö. Mt 1 l,18k = Lk 7,33k). Ez a vonás is ahhoz a botrányhoz tartozik, amit Jézus igehirdetése és egész magatartása jelentett a zsidó kegyesség számára. A böjtölő és böjtöt hirdető Jézus képe a nagyszinoptikusoknál húsvét utáni visszaesést jelent a zsidó kegyesség szintjére. Miért mellőzte Jézus a böjtöt? Erre felel Jézus hasonlata. 19a A lakodalom a zsidóságban - és általában a régi keleten - az öröm különleges alkalma volt. Ünnepnapnak számított. Ünnepeken pedig egyenesen tilos volt a böjtölés. Az általában 7 napig tartó lakodalom akkor kezdődött, amikor a vőlegény megjelent a lakodalmas házban. A jó hangulatról a vőlegény barátai gondoskodtak. Valószínűleg rájuk céloz a υιοι του νυμφωνος = hüioi tou nümphónos kifejezés. Még fontosabb, hogy már az Ótestamentum a jegyesség képével szemlélteti Isten és a választott nép kapcsolatát (Ézs 61,10; 62,5; Hózs 2,18-22). A lakodalom a végső üdvösség ideje. Ez a képanyag Jézus korában is eleven volt. A rabbinista teológia is használja. Innen ered az Énekek Éneke allegorikus alkalmazása is Isten és Izrael kapcsolatára (vö. Mt 22,l-14par; 25, 113; Jel 19,7k). Jézus hasonlata egész igehirdetésének súlypontjára mutat: itt van, jelen van a végső, üdvösséges idő. Maga Isten van jelen kegyelmével és jóságával. Ezért nincs se szükség, se lehetőség másra, csak az örömre. Isten jelenlétének ez az örömideje értelmetlenné tesz minden vallásos teljesítményt, amellyel az ember 50