Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - II. „Új tanítás hatalommal" (1,14-39).....

7. „ Új tanítás hatalommal!" -1,21-2

8 Jézus csodái mint csodák, csak megtörténtükkor voltak bizonyságai Jézus isteni hatalmának. A csodát ui. éppen mint eseményt, nem lehet hagyományozni. Hagyományozni csak a csodaelbeszélést lehet. Ez viszont már tanítási „anyag", s mint ilyen, Jézus tanításának egyik formájává lesz, amely a példázatokhoz áll legközelebb. A csodahagyománynak ez az értelmezése nem csupán Márkra jellemző. Általában megfigyelhető az evangéliumokban, hogy egy-egy csodaelbeszélésnél nem maga a csoda, hanem valamilyen hozzá kapcsolt, belőle következtetett tanítás áll a középpontban. Sőt ez a tanítás, amely az egyes evangélistáknál ugyanazon csoda esetében is más és más lehet, visszahat és formálja magát a csodaelbeszélést. Mindez azt jelenti, hogy itt az őskeresztyén hagyománytörténet egy fontos fázisáról van szó. Márk sajátossága abban van, hogy Jézus isteni hatalma felől tekint mind a tanításra, mind a csodára, de a „hatalom" fogalmát elsősorban a tanításhoz köti („új tanítás hatalommal"). A csoda Jézus hatalmas tanításának csak egyik megnyilatkozása. Erre utal a - Lukácsnál hiányzó - „is" szócska („a tisztátalan lelkeknek is parancsol..."), amely visszapillantást jelent a tanítványok elhívására. Ott is, itt is ugyanaz a hatalmas jézusi szó munkálkodik. Más szóval: Jézus isteni hatalmának hordozója nem a csoda, hanem tanítása, szava, igéje, prédikációja. Ahol ez felhangzik, ott csoda nélkül is jelen van hatalma, sőt ez a hatalmas szó maga a tulajdonképpeni csoda. R. Pesch érdekes magyarázata szerint a 27. v. még a hagyományos csodaelbeszéléshez tartozik és Márk csak az „új tanítás hatalommal" kifejezést fűzte bele, valamint az eredeti „kicsoda ez?" kérdést változtatta „mi ez?"-re. így a megrettent kérdés eredetileg - 4,4l-hez hasonlóan! - Jézus személyének titkára vonatkozott, s csak Márk vonatkoztatta azt Jézus tanítására. Valóban lehet, hogy a csodaelbeszélés eredeti befejezése egy ilyen, Jézus személyére vonatkozó kérdés volt. A jelenlegi szöveg szókincse azonban annyira márki jellegű (&αμβειν = thambein, συζητεί ν = sudzétein, διδαχή = didaché, εξουσία = exousia, επιτασσειν - epitassein: mind Márk szóhasználatából való!), hogy helyesebbnek látszik az egész verset Márk redakcionális mondatának tekinteni, amit (talán egy, a Jézus személyére kérdező, hagyományos mondat alapján) δ maga fogalmazott. Tudatosan kerüli el itt a krisztológiai kérdést (ki ez?), amit a tanítványok számára tartogat (4,41). Számára itt az a fontos, hogy Jézus tanításának rendkívüliségét, hasonlíthatatlan „újságát" fejezze ki, ami éppen abban van, hogy általa Isten cselekvő hatalma van jelen a földön (vö. 22.v.). - Márk összefüggésében persze hangsúly van azon is, hogy az emberek csak Jézus tanításának és nem személyének a titkát találgatják. Ez utóbbit nem teszi nyilvánvalóvá még a hatalmas tanítás sem. Még kevésbé a csoda! Csak majd a kereszt (15,39)! Ezért nem is reflektál senki a démon „krisztológiai vallomására" (24. v.). 28 „És eljutott a híre (αυτου = autou! ti. Jézusé) mindenhova." - így hangozhatott a csodaelbeszélés eredeti befejezése. Az αυτου = autou arra vall, hogy a hagyományos szakaszban (23-26) valóban Jézus személye (és nem tanítása) 31