Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Második főrész: Jézus kinyilatkoztatott titka (8,27-16,8) - IV. A későbbi befejezések

86. A rövid befejezés keresztség összekapcsolása jelzi, hogy a hit a nyilvános hitvallást jelenti, amelynek alapján a (felnőtt-) keresztség történt. Ezért a negatív részben („aki nem hisz", azaz nem tesz hitvallást) már nincs szó a keresztségről. A hitvallás és a keresztség kezdettől fogva összetartozott a gyülekezetek életében. De maga ez a megfogalmazás, amely emberileg konstatálható tények alapján szabályt állít fel, pozitív és negatív irányban feltételt szab és dönt az üdvösség kérdésében, amely Jézus szerint egyedül Istenre tartozik (vö. 10,26k.40), tipikus megnyilatkozása az ókatolikus egyháznak, ahol az üdvösség egyre inkább azonosult az egyháztagsággal. 17k Ezzel a megmerevedő egyháziassággal némiképpen feszültségben van a hit karizmatikus aktivitásának jellemzése. A hit lényege szerint nem tételekbe fogható nyilatkozat, hanem a Feltámadott erejének megnyilatkozása az ember életében. Éppen abban bizonyul valóságosnak, hogy történik, eseménnyé lesz.. A felsorolásban a missziói egyház tapasztalatai tükröződnek, ahogy arról az ApCs tájékoztat. A halálos italon kívül valamennyi felsorolt Jel" megtalálható ott (vö. ApCs l,2kk; 3,lkk; 9,32kk; 14,8kk; 16,16kk; 19,13kk; 28,3kk). A katechéta nyilván biztatásnak és ígéretnek szánta a felsorolást, amely természetesen a hit következményeiről és nem feltételeiről szól. 19 A szöveg mintegy a Feltámadott megjelenésének záró aktusaként írja le Jézus mennybemenetelét Lk 24,5l-hez hasonlóan. A leírás 2Kir 2,11 és Zsolt 110,1 fogalom világával történik, a kor világképének keretei között. A mennybemenetel teológiai jelentősége abban van, hogy kifejezi Jézus feltámadásának értelmét: Jézus Isten hatalmának részese. 20 Ez a hatalom nyilatkozik meg abban, hogy a hitetlen, gyenge tanítványok igehirdetése erővé válik az emberek életében és kétségtelen „jeleket" hagy maga után. 86. A rövid befejezés De mindazt, amire utasítást kaptak, azonnal hírül adták azoknak, akik Péterrel voltak. Ezután pedig maga Jézus is elküldte általuk kelettől nyugatig az örök üdvösségről szóló szent és múlhatatlan híradást. Mint említettük, ez a második, rövid befejezés néhány kéziratban 16,8 és 16,9 közé ékelve, sőt néhol egyszerűen 16,9-20 helyére lépve „pótolja" Márk hiányolt befejezését. Az első mondat 16,8-hoz kapcsolódik és felmenti az asszonyokat az engedetlenség gyanúja alól. A szöveg írója a „senkinek semmit nem mondtak el" mondatot (16,8) valószínűleg úgy korlátozza, hogy az általában az emberekre („senkinek") és az eseményekre („semmit") vonatkozott, de nem a tanítványoknak küldött üzenetre. A küldetést természetesen „azonnal" teljesítették. Péter említése itt már nem a tagadásra utal vissza, hanem úgy jellemzi őt, mint a tanítványi gyülekezet fejét. 352