Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)
Második főrész: Jézus kinyilatkoztatott titka (8,27-16,8) - IV. A későbbi befejezések
85. A hosszú befejezés -16,9-20 az emmausi tanítványok nem ismerték fel vándortársukat (vö. Lk 24,16). Az esetek ismétlődésében fokozás van (egy asszony, majd két férfi), ami fokozza a hitetlenség súlyát is. 14 Végül is magának a Feltámadottnak kell a tizenegyet hitre vezetnie. A „tizenegy" említése feltételezi Júdás sorsának ismeretét (Mt 27,3kk; ApCs l,16kk). Az „asztalnál ültek" megjegyzésben is talán még az emmausi tanítványok története hat tovább (Lk 24,30) s lehet, hogy az elbeszélő az úrvacsorai asztalközössségre is céloz, mint Jézus „megjelenésének" alkalmára. A kemény szavak emlékeztetnek Márk negatív tanítványképére (vö. 8,1721!). Talán ez az erőteljes feddés indított egy későbbi másolót az ún. Freerlogion itteni közbeiktatására, amelyben a tanítványoknak alkalmat ad a mentegetődzésre: „És ők mentegették magukat és azt mondták: A törvénytelenségnek és a hitetlenségnek ez a világkorszaka ( αιων ούτος = aión houtos) a sátánnak van alávetve, aki nem engedi, hogy a tisztátalan lelkek az Isten valóságos erejét befogadják. Azért nyilatkoztasd ki már a te igazságodat (δικαιοσύνη = dikaiosüné)! Ezt mondták ők Krisztusnak és Krisztus így válaszolt nekik: a sátáni hatalom éveinek határa beteljesedett. De más szörnyűség közeledik -és én azokért, akik vétkeztek, halálra adattam, hogy megférjenek az igazsághoz (αλήθεια = alétheia) és többé ne vétkezzenek, hogy örököljék a mennyei igazság (δικαιοσύνη =» dikaiosüné) lelki és múlhatatlan dicsőségét." Sajnos a szöveg néhány helyen megrongálódott s nem lehet pontosan rekonstruálni. Ezért az értelme is bizonytalan néhány ponton. Ennek ellenére jól látszik, hogy egy apokaliptikus hangvételű megnyilatkozásról van szó, amelynek középpontjában a sátán és Krisztus ellentéte áll. Ebben a végső, apokaliptikus ellentétben azonban a tanítványoknak nem kell elcsüggedniük, mert Krisztus határt szab a sátán hatalmának, és halálával máris megszerezte a lehetőséget a bűnösök számára, hogy legyőzzék a bűnt és új életre, végül pedig az üdvösség dicsőségére jussanak. Apokaliptikus alapállású, ismeretlen másoló szép bizonyságtétele ez, amely értékes bepillantást enged egy 2. századi keresztyén gondolkodásába. Az összefüggésben persze zavaró a szöveg, mert megszakítja azt és feloldja a „hosszú befejezés" két részének teológiai kontrasztját. Pedig annak fontos teológiai mondanivalója van: a Feltámadott úgy szabadít meg a hitetlenségtől, hogy szolgálatba állít. 15 Az egész húsvéti hagyomány fontos vonása, hogy a világméretű missziót a Feltámadott parancsaként értelmezi. Az itteni missziói parancs Mt 28,16-20-hoz áll legközelebb, de ehhez képest is önálló és eredeti. Megfogalmazója teljes mélységében megértette Márk evangélium-fogalmának világperspektíváját, amely persze az egész missziói keresztyénségre jellemző. Az „evangélium" tartalmára nincs kifejezett utalás, de nyilván Jézys feltámadásának hírére kell gondolni: „ő él" (11. v.), ő „a Feltámadott" (14. ν.). A „minden teremtmény", ahogy a 16. v.-ből világosan következik, az embervilágra vonatkozik. A szövegből érződik az egyre nagyobb eredményeket elérő misszió győzelmes lendülete. 16 Egyben azonban az intézményesedő egyház képe is előtűnik. Körül kell határolni az egyházat és világossá tenni, hogy ki tartozik hozzá és ki nem. A hit és a 351
