Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Második főrész: Jézus kinyilatkoztatott titka (8,27-16,8) - IV. A későbbi befejezések

85. A hosszú befejezés -16,9-20 rétét is. Természetesen néhány másik vonás is erőteljesen érvényesül benne. Legvalószínűbb az a feltevés, hogy egy húsvéttól a mennybemenetelen át a világmisszióig nyúló összefoglalásról van szó, amely - eredetileg Márk evangéliumától függetlenül - az egyház tanítói munkájában katechetikai anyagként született. Mindvégig a feltámadott Jézusról szól, de nevével, ill. isteni méltóságának kifejezett megjelölésével (= Úr) mégis csak a szöveg végén találkozunk. Ez arra vall, hogy talán egy hosszabb katechetikai anyag részletéről van szó, vagy pedig válasz volt a katechéta kérdésére, amelyben Jézus neve már elhangzott. Tartalmilag két részre tagolódik, amit a fordításban külön bekezdéssel jeleztünk. Az első rész (9-14) felsorolja a Feltámadott három megjelenését azzal a céllal, hogy hangsúlyozza a tanítványok hitetlenségét. Ez a tendencia világosan utal a későbbi nemzedékek helyzetére és teológiai kérdésfelvetésére, amit itt Jézus vádja fejez ki: „nem hittek azoknak, akik őt, mint feltámadottat látták" (14. v.). Minden későbbi nemzedék a közvetlen tanúk bizonyságtételére van utalva s csak ennek alapján juthat hitre (vö. Jn 20,29). A beállításnak tehát intő jellege van a katechuménok felé. - A szakasz második fele (15-20) az apostoli egyház missziói küldetéséről szól, amelyre a Feltámadott adott megbízást és amelyben mennybemenetele után is jelenvaló Úrként ő maga munkálkodik isteni hatalmával. A világmisszióban előrehaladott egyház képe tűnik fel éppen azon a ponton, ahol még a misszió karizmatikus lendülete dominál, de már jelentkezni kezd az ókatolikus egyház merevedő, egyre zártabb és kontrollálhatóbb üdvintézmény-jellege (16. ν.). A szakasz két részének összekapcsolása márki mélységű, teológiai gondolatot fejez ki: a hitetlen tanítványok lettek a világmisszió hordozói és munkásai! Vagyis az egyház léte, missziója mindenestül a feltámadott Úr isteni hatalmának bizonysága. 9 A feltámadás datálása ismétli 16,1-et és mutatja, hogy a szöveg Márkhoz képest önálló. Jn 20,1.11-18 jelzésszerű összefoglalásáról van szó, ahol szintén egyedül Mária a feltámadás első tanúja. A szöveg utal Lk 8,2-re is és ennek alapján jellemzi Máriát. A „hét démon kiűzése" nem Mária bűnösségére, inkább valami nagy betegségre vonatkozik. A Lk 7,36-50-ben szereplő bűnös nővel való azonosítás későbbi gondolat. 10 Az „akik vele voltak" kifejezés Jézusnak a tizenegynél nagyobb tanítványi körét jelöli (vö. 4,10). Csak itt olvasunk arról, hogy a halott Jézust ,,gyászolták és siratták" (vö. 5,38k). 11 Mária híradását hitetlenség fogadja. Ez a mondat fejezi ki a szakasz első felének fő tendenciáját. Még a tanítványi kör sem hitt a szemtanúnak. (Az üres sírról nincs szó!) 12k Ennek újabb bizonysága az emmausi tanítványok történetére való utalás (Lk 24,13-35), bár ütközik is azzal (vö. Lk 24,34k). A „más alakban" kifejezés a feltámadott Jézus isteni létformájára vonatkozik, szemben földi, emberi formájával (vö. Fii. 2,6k). A kifejezés Jézus oldaláról fogalmazza meg azt, hogy 350