Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)
Második főrész: Jézus kinyilatkoztatott titka (8,27-16,8) - IV. A későbbi befejezések
TV . A későbbi befejezések már utaltunk rá, az egész elbeszélés egységesebb volna a tanítványoknak szóló üzenet és az engedetlenségi motívum nélkül (7.8b vk.), amelyek összetartoznak és nyilván Márk értelmező eszközei. De még így is feltűnő, hogy az asszonyok csupán félelemmel reagálnak. Ez a vonás őrizheti leghívebben az üres sír megtalálásának történeti emlékét. Reálisan fejezi ki azt az emberi magatartást, amelyet Isten közelségének megsejtése kivált. Ebben pedig az nyilatkozik meg, hogy az ember mennyire hitetlen és mennyire nem számol komolyan Isten valóságával. Jézus feltámadása valóban minden emberi képzeletet és feltételezést felülmúló isteni cselekedet volt. A húsvéti hagyományban többször is találkozunk azzal a vonással, hogy a híradásra a tanítványok első reagálása is a hitetlenség volt (vö. 16,llkk; Mt 28,17; Lk 24,11). - Mit jelent azonban az aszszonyok hallgatása? Számos kutató szerint Márk így fejezi ki az apostolok húsvéti hitének önállóságát, amely tehát nem az asszonyok híradására támaszkodik. Valóban erről lehet szó. Márk összefüggésében azonban ehhez még egy jellegzetes vonás járul. A titok-képzet egyik motívuma, hogy Jézus tiltja csodáinak híresztelését, mert azok nem nyilatkoztatják ki személyének titkát. A tiltást azonban többször is megszegik (vö. l,44kk; 5,19k; 7,36 magy.). Itt éppen fordítva történik. Az asszonyoknak az élő Megfeszítettet kellene hirdetniök s ők hallgatnak. Ilyen az ember! Ennyire vak és értetlen Isten dolgaiban. De éppen így tűnik ki még egyszer és utoljára húsvét jelentősége. Újra Jézusnak, magának kell felvállalnia azt a nehéz harcot, amelyet földi útján is azért vívott, hogy értetlen, vak tanítványait hitre vezesse. Az egyház hite és szolgálata, a minden népnek szóló evangélium ügye húsvét után sem rettegő vagy hősködő embereken múlik, hanem a megvert Pásztoron, aki maga gyűjti össze az elszéledteket és előttük megy „Galileába" (14,27k). Egyedül ő az Isten evangéliuma. TV. A későbbi befejezések A Márk-befejezés kérdése régtől fogva vitatott pontja a Márk-kutatásnak. Számos kutató feltételezi, hogy az eredeti befejezés, amely 16,7-nek megfelelően a Feltámadott galileai megjelenéseit írta le, elveszett, ill. hiányzik. Ennek indoklására több hipotézis is született (technikai fogyatékosság: a tekercs vége letörött; tudatos törlés teológiai ellenvélemény alapján; személyes ok: a szerzőt valami, esetleg halála megakadályozta a befejezésben stb.). Ma viszont egyre szaporodik azoknak a kutatóknak a száma, akik szerint 16,8 elegendő és kerek befejezést jelent, sőt az éppen megfelel Márk teológiai koncepciójának Magam is ezt a véleményt osztom (lásd a 16,1-8 bev.). A fenti vitától független tény, hogy Márk szövege a legrégibb kéziratokban 16,8-ig tart és 16,9-20 mint befejezés csak a 2. századtól igazolható. A hagyomány szerint egy Ariston nevű presbitertől származik, Kr. u. 100 körül írhatta. Későbbi keletkezését, szövegének sajátosságai mellett, közvetve a nagyszinop348
