Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Második főrész: Jézus kinyilatkoztatott titka (8,27-16,8) - II. Jézus végső harca a zsidó kegyességgel (11,1-13,37) - III. Jézus végső szolgálata a világért (14,1-16,8) - D) Isten meglepetése (16,1-8)

84. „,Előttetek megy!" - 16,1-8 sal: „Ne rémüljetek meg!" (vö. 6,50). - Az ifjú bizonyságtételének első részét kérdésként is lehet fordítani: , Jézust keresitek...?" Persze így csak költői kérdés lehet, amely nem vár választ, mert az nyilvánvaló. De talán helyesebb kijelentésként fordítani (Máté is így értette!). így ui. egy Márkra jellemző, fontos teológiai kontraszt érvényesül. Az asszonyok azt a gnosztikus álláspontot fejezik ki, amely szétválasztotta, sőt szembeállította a kereszten meghalt Názáretit a mennyei dicsőségben részesült, „pneumatikus" Krisztussal (vö. lKor 12,3). A megfeszített Názáretinek „itt a helye" a sírban. A bizonyságtétel viszont azt hangsúlyozza, hogy éppen ő az, aki feltámasztatott", azaz Isten feltámasztotta. Éppen ő az, aki „nincsen itt". Ezért halmozza Márk azokat a kifejezéseket, amelyek Jézus emberi valóságát fejezik ki: „Jézus", „Názáreti", „a Megfeszített". Ez a kontraszt Márk kereszt-teológiáját fejezi ki: a Megfeszített a Feltámadott! Jézus halála tehát nem negatívum, amit feltámadásának pozitívuma meghaladottá tett. Ellenkezőleg: a feltámasztással maga Isten nyilvánította ki, hogy a kereszt az ő műve, üdvözítő akaratának beteljesedése volt. Ennek jele az üres sír, amely azonban éppen az isteni küldött bizonyságtétele által válik maga is isteni jellé. A húsvéti hit alapja tehát nem maga az üres sír, hanem Isten hatalma és bizonyságtétele, amely magával az élő, feltámadott Jézussal szembesíti az embert. Erre utal a mennyei híradás második fele. 7 A mondat, amely itt is, mint 14,28-ban, megszakítja az eredeti elbeszélés összefüggését, mutatja, hogy Márk szerint a feltámadott Jézus megjelenései valóban Galileában történtek. Az evangélium összefüggésében azonban többet jelent, mint puszta történeti közlést. Húsvét jelentőségét fejezi ki a tanítványok számára, akikről 14,50, ill. 14,72 óta csak itt hallunk újra. Ott úgy láttuk őket utoljára, mint akiken beteljesedett Jézus bejelentése: megbotránkoznak Jézusban és Péter megtagadja őt (14,2631). Erre céloz itt Péter nevének külön említése is. De most új lehetőséget kapnak Jézus követésére. Jézus újra „előttük megy" (10,32). ők, akik cserbenhagyták a Mestert és feladták tanítványságukat, most újra tanítványok lehetnek. Húsvét számukra ez az új lehetőség, amelyben mindaz benne van, amit bűnbocsánatnak, új életnek, új engedelmességnek nevezünk. Az üzenet azonban Jézust is jellemzi. Mint többször is láttuk, Galilea Márknál nem pusztán földrajzi hely, hanem Jézus működésének a pogány világ felé nyitott „területe", ahol Isten evangéliumát hirdeti (vö. 1,14). Itt is ezt a világperspektívát jelenti. (Pusztán földrajzi megjelölésként elégtelen is volna!) A feltámadott Jézus „megy Galileába", úton van a világ felé, s az ő feltámadásának valóságát csak azok tapasztalják meg, csak azok „látják meg őt", akik ezen az úton valóban elindulnak őutána és követik őt. 8 A meglepő záró vers számos feltevést szült a kutatásban. De már a nagyszinoptikusok is „kijavítják". Az asszonyok mindkettőnél megviszik a hírt a tanítványoknak, sőt Máténál „nagy örömmel" (Mt 28,8; Lk 24,9). Márknál csak „remegésről" és „zűrzavarról" (τρομος και εκστασις = tromos kai ekstasis) van szó, az angyali megbízással szemben pedig kifejezetten engedetlenek. Mint 347