Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Bevezetés - C) Márk evangéliumának jellegzetességei

érvényre az egyház evangéliumhirdetésében s ezért az evangéliumhirdető egyház, mint Isten cselekvésének eszköze, maga is eszhatologikus valóság. Márk evangéliumértelmezése felől nyílik lehetőség a sokat vitatott Márkbefejezés értelmezésére is. A legrégibb kéziratokban a könyv 16,8-cal fejeződik be. Már a 2. században csonkának érezték ezt a befejezést és kezdték kiegészíteni (v.ö. 16,9kk magy.). De sok mai kutató szerint sem lehet 16,8 az eredeti befejezés, hiszen pl. 16,7 túlutal önmagán a Feltámadott megjelenéseire. Szerintük az eredeti befejezés vagy nem készült el, vagy elveszett. Az utóbbi időben viszont szaporodik azoknak a kutatóknak a száma, akik 16,8-ban látják az eredeti befejezést. Szerintem is ez a valószínűbb. Márk nyilván tudott a Feltámadott megjelenéseiről, de talán szándékosan nem akart ezekről írni. Mondanivalója húsvét hajnalával végződött, mert éppen ezzel ért célhoz Jézus keresztútja. Megtörtént, megvalósult „Isten evangéliuma" (1,14). Húsvéttal kész Isten műve, az emberiség üdvössége, és kezdődik annak hirdetése. A befejezés ezt az evangéliumi korszakfordulót érzékelteti. Az új korszak első hírnöke az „ifjú" az üres sírban. Azt hirdeti, akit az egyháznak is hirdetnie kell: a megfeszített Názáretit, aki él (16,6). 4. Márk földrajza és kronológiája Említettük már, hogy Márk sem Jézus életének pontos lefolyását, sem Palesztina földrajzát nem ismerte jól. Annyit azonban nyilván tudott, hogy Jézus működése Galileában kezdődött és Jeruzsálemben végződött. Ε két hely jelenti Márk földrajzi sémáját, amelybe elhelyezi a hagyományt. Ε helyek azonban nem csupán földrajzi megjelölések számára. Mindkettő határozott teológiai értékelést kap. Galilea pozitív, Jeruzsálem negatív hely. Az értékelést jól mutatják az előfordulások. Galileából]ör\ Jézus (1,9). Itt hirdeti az evangéliumot. (1,14). A Genezáreti tó Márknál „Galilea tengere". Ennek partján hívja el Jézus az első tanítványokat (l,16kk) s hangzik kinyilatkoztatást hozó tanítása (2,13; 3,7; 4,1; 6,32.34 stb.). Galileában történnek, hatalmas tanítása mellett, csodái is s itt terjed azok híre (1,28.39). Jézus egy nagy körutazással mintegy összekapcsolja Galileát a pogánylakta területekkel (7,31). Galilea tehát Jézus működésének mintegy a nyitott kapuja a pogány világ felé. Ez a Jézus-követés „helye" (3,7; 15,41), valamint a feltámadott Jézus és a tanítványok „útiránya" (14,28; 16,7). Jeruzsálem viszont Jézus ellenségeinek székhelye (3,22; 7,1). Jézus számára a szenvedés és halál helye (10,32kk; 11,1). Nincs benne „otthona". Este mindig kimegy belőle (11,11.19) „Elhagyott" város! S mindez érvényes a város kultuszközpontjára, a templomra is. Jézus idegenként járkál benne (11,11). „Rablók barlangjának" nevezi (11,17). Itt vívja végső harcát a zsidó kegyesség vezetőivel (11,27; 12,35; 14,49) s meghirdeti pusztulását (13,lkk). Végül Jézus halálában XXIII