Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Bevezetés - C) Márk evangéliumának jellegzetességei

végbe megy rajta Isten ítélete (15,38). Isten nem lakik többé a „kézzel csinált templomban", hanem elveti és másikat, „nem kézzel csináltat épít" (14,58). Isten új népe „minden nép" közül való lesz (11,27) s az Istennel való szövetség pecsétje nem a templomi kultusz lesz többé, hanem Jézus „sokakért kiontott vére" (14,24). - Ebbe az összefüggésbe tartozik a zsinagóga is. Ez is idegen, ellenséges hely Jézus számára. Ellenségei vannak benne „otthon", „övék" a zsinagóga (1,23.39). Itt fogan meg először a döntés, hogy végeznek Jézussal (3,6). A botránkozó hitetlenség helye (6,2kk). Húsvét után pedig az üldözések egyik központja (13,9). Jól felismerhető, hogy Márk e földrajzi sémával a keresztyénségnek a zsidó kegyességtől való elszakadását és az egész embervilágot átfogó, missziói küldetését szemlélteti és erre szólít fel. Ennek a földrajzi sémának felel meg Márk kronológiája is. Mint többször is említettük, Márk, hiányos ismeretei ellenére is, Jézus „történetét" írja, s ez éppen hagyományformáló munkájának páratlanul új vonása, amely az evangéliumi műfajt létrehozta. A már említetteken kívül egy vonást kell még különösen hangsúlyoznunk, amely legjobban mutatja kronológiájának teológiai szándékát. Míg János evangéliumában többször is, Márknál Jézus csak egyszer megy Galileából Jeruzsálembe, noha saját hagyományában is talált volna támpontokat a többszöri úthoz (vö. 10,46k; 11,2k; 14,3.13kk; 15,43). Az út egyszerisége tehát teológiai mondanivalót fejez ki: ezt az „utat" nem lehet megismételni! Ez a kinyilatkoztatás eszhatologikus útja, amelyen Isten jött a világhoz s örökre elvégezte a világ üdvösségét. 5. Az evangélium felosztása Van olyan vélemény, amely szerint miden felosztási kísérlet ellenkezik Márk szándékával, aki a hagyományt nem „felosztani", hanem egybefűzni akarta (Marxsen). Ez igaz. Ennek azonban nem mond ellent, ha úgy gondoljuk, hogy a redakcionális építkezésnek is lehet bizonyos tagoltsága, és feltételezzük, hogy maga Márk is tudatosan törekedett erre. A felosztásra egyébként számos kísérlet történt. Ezek ismertetésére nem térhetünk ki. Csupán saját felosztásom szempontjaira utalok röviden. Az evangéliumot két részre osztja az a krisztológiai fordulat, amely 8,27-nél történik. Az első részben Jézus hatalmas tanítása és tettei állnak középpontban, amelyek elrejtik személyének titkát. A második rész viszont azzal kezdődik, hogy maga Jézus veti fel a krisztológiai kérdést és azt, Péter elégtelen(!) válasza után, ő maga válaszolja meg (8,31). Mivel az első részben nagy hangsúly kerül Jézus isteni hatalmának megnyilatkozására (tanítás, csodák) anélkül, hogy Istenen és a démonokon kívül valaki is tudná, hogy „kicsoda ez?" (4,41), azért ennek a résznek - Dibelius szép kifejezését használva - ezt a címet adjuk: „Jézus XXIV