Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Bevezetés - C) Márk evangéliumának jellegzetességei

erősödik az a vélemény, hogy keresztyén használata a Deutero-Ézsaiásra támaszkodó (vö. Ézs 40,9; 52,7; 61;1), zsidó, apokaliptikus fogalomvilágból ered (vö. Jel 10,7; 14,6), és talán maga Jézus is használta. Mindenesetre a missziói keresztyénségben telt meg krisztológiai és szoteriolóiai tartalommal, ahogyan IKor 15,1-5-ben, e korai hitformulában találjuk: a megfeszített és feltámadott Krisztus az Isten evangéliuma, örömhíre a világ számára. Ezt a jelentéstartalmat fejezi ki a „Krisztus evangéliuma", vagy abszolút formában „az evangélium" szóhasználat Pálnál és Márknál egyaránt. Márki használatának sajátossága, hogy alkalmazásának iránya megkettőződik. 13,10-ben és 14,9-ben világosan a húsvét utáni egyház világmisszióját jelöli. Ilyen értelme van bizonyára 8,35- és 10,29-ben is. 1,1 viszont „Jézus Krisztus evangéliumának kezdetéről" szól. A kifejezés nem vonatkozhat magára a könyvre, mert az nem „Jézus Krisztussal", hanem Keresztelővel „kezdődik", aki viszont még nem hirdetett „evangéliumot", csak előhírnöke volt annak. Sokkal valószínűbb, hogy Márk itt is a húsvét utáni evangéliumhirdetésre gondol - olvasói is csak így érthették! viszont a „kezdet" szó, ha nem is a könyvet, de a benne leírt eseményeket, azaz Jézus történetét jellemzi. A könyv azt mondja el, hogy a jelenben folyó evangéliumhirdetés kezdete Jézus keresztútja volt (vö. 1,1 magy.). Ez még konkrétabbá válik l,14k-ban. Itt az „Isten evangéliuma" Jézus egész „igehirdetését", azaz földi tevékenységét jellemzi (vö. a magy.). Vagyis Márk az evangélium fogalmával összeköti a húsvét utáni idehirdetést azzal, ami húsvétig történt. Húsvét után evangéliumot hirdetni azt jelenti, hogy Jézus keresztútját, mint Isten evangéliumát hirdetni. Ezzel az evangéliumértelmezéssel - a már ismertetett hagyományértelmezéssel egybehangzóan - Márk fontos teológiai kritikát végez és tanítást ad a kortárs-egyház számára. Egyfelől a missziói evangéliumhirdetést visszautalja és hozzáköti Jézus földi valóságához, s ezzel óv attól a veszélytől, hogy a megdicsőült Urat a keresztre ment ember-Jézustól elszakítva hirdessék evangéliumként. A jelen igehirdetés, a kérügma, nem önálló, közvetlen kinyilatkoztatás, hanem mindenestül arra támaszkodik, ami Jézus keresztútjában történt. Ott ment végbe Isten kinyilatkoztatása, amely örömhír a világnak. Másfelől viszont a Jézus-hagyományt hozzáköti az evangéliumhoz, azaz a Jézus halálát és feltámadását hirdető, ősgyülekezeti kerügmához, s ezzel óv attól a veszélytől, hogy a hagyomány önállósuljon és annak hiányos krisztológiája (tanító, csodatévő, apokaliptikus Jézus) közvetlenül érvényesüljön az egyház katechetikai munkájában. - Ez az evangéliumértelmezés egyúttal jellemzi Jézus földi útját. Jézus története nem egyszerűen az emberi történelem egyik múltbeli eseménye, hanem olyan történés, amelyben Isten érkezett a világba, és egyszer s mindenkorra véghez vitte a világ üdvösségét. Tehát eszhatologikus esemény. Ez azt jelenti, hogy Jézus története sohasem válik „múlttá", hanem éppen mint Isten cselekedete, evangéliuma, mindig jelenvaló és aktuális. Ez az aktualitás jut XXII