Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Ajánlás

színre lép, ahogyan 1933-1945 között ilyenek voltak a porondon, akkor leszünk mi magunk ismét megkérdezettek... Megítélésem szerint akkor a Barmeni Nyilatkozat első mondata, amely neked annak idején sajnos nem nagyon tetszett, többet fog érni számunkra, mint a te tudományod a 'totalitarizmus' elfogadhatatlanságáról ". Az biztos, hogy a Barmeni Teológiai Nyilatkozat Barth által idézett első tétele feladhatatlan követelményt fogalmaz meg: „Az... evangélikus egyház érinthetetlen alapja Jézus Krisztus evangéliuma, ahogyan azt számunkra a Szentírás tanúsítja és ahogyan az a reformáció hitvallásaiban újra napvilágra jött. Ez meghatároz és korlátoz minden más tevékenységet, amelyekre az egyháznak szüksége van küldetéséhez." De ugyanúgy biztos az is, hogy Barth a kommunista totalitarizmus mélységesen elfogadhatatlan voltát egészen alapvető módon félreismerte, nem csupán annak emberi és politikai következményeiben, hanem ugyanúgy, sőt mindenekelőtt antikrisztusi aktivitásában. Erre nemcsak Dóka Zoltán, de ő is mellőzhetetlen példát jelent. Azt, hogy milyen brutális volt ez a totalitarizmus, az egész világ szeme elé tárta az 1956-os magyar felkelés véres eltiprása. Ezek az események Svájcot és benne a Zürichi Egyetem diákjait is megrendítették. Egy villámakció során pénzt, gyógyszert, ruhát és élelmiszert gyűjtöttek a magyar szabadságharcosok számára, önállóan szereztek egy repülőgépet és több teherkocsit, s ezekkel szállították a segélyadományokat Magyarországra. Visszafelé pedig menekülteket segítettek kijutni Magyarországról Ausztriába, amíg csak le nem zárták a határt. Kereken 10.000 magyar menekült jött Svájcba, közöttük 180 diák. Ezek az események ismét felelevenítették a régi hagyományt, hogy magyar diákok tanulnak Zürichben. Míg a 19. században az 1833-ban - a „Carolinum" utódjaként - alapított egyetemen többnyire egy szemeszterre, összesen csupán kerek 20 diákot (többségükben teológusokat) anyakönyveztek állandóan, addig a századforduló után emelkedett ezek száma. Bár a második világháborúig szemeszterenként átlagosan 15 magyar diák tanult Zürichben, most persze több jogász és medikus, mint teológus. Sőt az ötvenes évek elején számuk ötre esett vissza. Ezután azonban az 1956-os események következtében a magyar diákok száma 80-ra szökött fel; majd az azt követő években szemeszterenként 30-50 diáknál állapodott meg. Mindezek a kapcsolatok Magyarország és Svájc között végül is benne gyökereznek a két ország ama régi kapcsolataiban, amelyeket az imént vázoltunk. Magyarországot és Svájcot nemcsak az Európa kis országait különösen jellemző szabadságvágy köti össze, hanem ugyanúgy, sőt mindenekelőtt a szellemi, egyházi és teológiai kölcsönhatás hosszú története is. Ε történethez tartozik mint kicsi, de fénylő mozaikkő, Dóka Zoltánnak ez a Márk kommentárja is, amely ugyancsak e szoros magyar-svájci együttműködésből született. X