Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Bevezetés - A) Márk evangéliumának útja a teológiatörténetben

Bevezetés A részletes magyarázat előtt röviden összefoglalom azokat a történeti és teológiai szempontokat, amelyek a magyarázatban érvényesülnek. Az összefoglalás célja az, hogy az olvasót előkészítse a kritikai együttgondolkodásra. A. Márk evangéliumának útja a teológiatörténetben Az ÚT iratainak sorrendje nem időrendi. Pál levelei már közismertek voltak az egyházban, amikor az evangélisták - az 1. század második felében - írni kezdtek. Az evangéliumok tehát tartalmuk miatt kerültek az ÚT élére. De a négy evangélium sorrendje sem időrendi. Az újkori kutatás egyik legbiztosabb eredményeként tudjuk, hogy Márk könyve volt az első evangélium. A sorrendet itt is tartalmi szempontok dönthették el. Többek között talán az, hogy egyedül Máté kezdi Jézus születésével. Lukács előbb Keresztelő János születéséről ír. Márk és János viszont semmit sem közölnek az ún. gyermekségi történetből. Ma már alig érezzük, hogy Márk evangéliumának megjelenése milyen nagy jelentőségű lehetett az 1. század keresztyén irodalmában. Pusztán mint irodalmi alkotás is egészen új műfaj. Egyedülálló az ókor irodalmi formái között. Sajátossága tartalmi jellegzetességeiből, teológiai koncepciójából adódik. Az apostolok halála utáni, új helyzetben, az ún. postapostoláris kor kezdetén, Márk olyan művet alkotott, amely összefoglalja az egész addigi teológiai fejlődés rétegeit, irányzatait és határozottan mutat az apostolok nélküli egyház jövője felé. Történeti jellegű mű, de nemcsak visszaemlékezik Jézus földi útjára, hanem azt az evangélium fogalmával szorosan összekapcsolja az igehirdető és tanító egyház jelenével. Jelentőségét mutatja, hogy még másik három író is átveszi néhány évtizeden belül Márk műfaját, sőt közülük Máté és Lukács szerkezetileg és szövegileg is Márkra támaszkodnak. Tekintélye később is megmaradt. Az újszövetségi kánon könyveinek válogatása során - a 2. században - sem kérdőjelezte meg senki. Csak Markion vetette el (Kr. u. 144), de ő számos más újszövetségi iratot is elvetett az egész ÓT-mal együtt. A pozitív értékelés mellett azonban kritika is érte Márkot. Első kritikusai éppen Máté és Lukács voltak, akik Márk szövegét sok helyen átformálják, kihagynak belőle és jelentős hagyományanyaggal kiegészítik. Eljárásuk elsősorban teológiai kritikát jelent, ami eltérő, teológiai koncepciójukból adódik. A magyarázat során gyakran utalunk majd erre a jelenségre. Bizonyára kritika érte Márk művét az őskeresztyén teológiai irányzatok vitáiban is. Bár hagyományXI