Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

29. Jézus legyőz betegséget és halált - 5,21-43 meggyógyítását (Mt 8,5-13; Lk 7,1-10), amely bizonyos rokon vonásokat mutat a Jairus-elbeszéléssel. Az ilyen analógiák a csodaelbeszélések hagyománytörténeti egymásra hatását jelzik. 21 A redakcionális vers a történeti folyamatosságot biztosítja, amelyet már 5,18a is előkészített. A túlsó part" (vö. 4,35) itt a tó nyugati partját jelenti. A „sokaság" és a „tengerpart" Márknál gyakran kapcsolódik, s az isteni hatalmát kinyilatkoztató Jézus vonzerejét, rendkívüli hatását jelzi (vö. 2,13; 3,7; 4,1; 6,33k). 22 A „zsinagógai elöljáró" cím vagy a zsinagógai istentisztelet vezetőjét, vagy a mellette működő, több tagú vezető testület tagjait jelölte. Tekintélyes, köztiszteletben álló férfiak voltak (vö. Lk 13,143; ApCs 13,15; 18,8.17). A Jairus név eredetisége bizonytalan. Máté nem közli. Néhány Márk-kéziratból is hiányzik. Csak a Lukács-kéziratokban egyöntetű a használata. Ezért legtöbb kutató szerint Lukácséból került később Márk szövegébe is. Valóban megfigyelhető, hogy a hagyományban szereplő személyek többnyire névtelenek, viszont a hagyományfejlődés későbbi fokain egyre konkrétabb vonásokat, sőt nevet kapnak, (vö. 25. v., valamint 14,47 és Jn 18,10: Málkus!). Ez azonban nem zárja ki, hogy egyes nevek a hagyománnyal együtt öröklődtek (pl. 10,46: Bartimeus). Legkevésbé valószínű, hogy a halott-támasztásra utaló, szimbolikus névről van szó (Jáir= „ő, ti. Isten, megvilágosít" vagy „ő feltámaszt"). Viszont a Jáir, mint héber tulajdonnév, megtalálható az ÓT-ban (4Móz 32,41; Bir 10,3kk; Eszter 2,5). A tekintélyes ember lebomlása nemcsak a lányáért aggódó apa kétségbeesését fejezi ki, hanem az isteni erőt hordozó Jézus méltóságát is. Sokat mondó kép: egy zsinagógai vezető ember Jézus lábainál! Jézus ott is reménység marad, ahol minden emberi, sőt vallásos remény és lehetőség végéhez ér. 23 Ezt fejezi ki Jairus szava is („végét járja"). Kérésének hitvallásszerű fogalmazása van, amely egyúttal az elbeszélő bizonyságtétele is: akit Jézus megérint, az „meggyógyul és él"! Jézus az ember megmentője, gyógyítója! A halál félelmes árnyékában ő az élet forrása! - A „kézrátétel", mint gyógyító gesztus, általános vallástörténeti jelenség. Az a mágikus képzet fűződött hozzá, hogy a testi érintés útján a gyógyító erő átárad a beteg testbe. Márknál gyakori kifejező eszköze Jézus gyógyító munkájának (vö. 1,31; 5,28-30; 6,5; 7,32; 8,23.25; 16,18). 24 Jézus kész a segítésre. Elindul Jairussal a beteghez. Valószínűleg Márktól való a sokaság ismételt említése. Ezzel újra aláhúzza Jézus nagy hatását az emberekre. Egyenesen „szorongatja" a tömeg. Ilyen nagy szükségük van őreá! A sokaság említése egyúttal már előkészíti a közbeszőtt elbeszélést, ahol újra szerepet kap a sokaság. 25 Az ismeretlen asszonyról a későbbi keresztyén hagyomány már tudni véli, hogy Bereniké, ill. Veronika volt a neve, sőt hogy egy edesszai hercegnő volt. „így nő tovább a hagyomány minden történeti alap nélkül" (E. Schweizer). Itt 111