Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

29. Jézus legyőz betegséget és halált - 5,21-43 a gyermek, hanem alszik! (40) És kinevették öt. ö pedig, miután mindenkit kiküldött, maga mellé veszi a gyermek apját, az anyát és a vele levőket, és bemegy, ahol a gyermek volt. (41) És megfogta a gyermek kezét, és azt mondja neki: Talitha kum, azaz lefordítva: Leányka, neked mondom, kelj fel! (42) És azonnal felkelt a leányka és járkált; mert 12 éves volt. És magukon kívül voltak azonnal a nagy megdöbbenéstől. (43) És igen rájuk parancsolt, hogy senki meg ne tudja ezt, és azt mondta, hogy adjanak neki enni. A Jézus isteni hatalmát ábrázoló csodagyűjtemény (4,35-5,43) e két, írói művészettel egybeszőtt elbeszéléssel ér csúcspontjára. A Jézusból ellenállhatatlanul áradó isteni erőnek (δυναμις = dünamis, 30. v.) nemcsak a tengeri vihar, a démonok hatalma, de még a legreménytelenebb betegség, sőt maga a halál sem vethet gátat. A minden életromboló hatalommal szemben győzedelmes Jézus áll előttünk. Ε krisztológiai főgondolat azonban közvetlenül a szoteriológia perspektívájában áll. Jézus azért bizonyítja meg isteni hatalmát, hogy az embert megmentse (

σώζει ν - sódzein, 23. 28.34. vk.), hitre segítse (

πιστισ, πιστευειν pistis, pisteuein, 34.36 vk.), és e hit által részesítse győzelmében, azaz Isten megmentő hatalmának bizonyosságában. Ez a kép azonban csak akkor teljes, ha azonnal mellé állítjuk Márk egész összefüggésének kontrasztját. Ki ez a győzedelmes, megmentő, hitre segítő Jézus? A keresztre menő! (vö. 15,31: σωζειν = sódzein!) Márk e kontrasztra a tanítványok „értetlenségével" (31. v.) és a hallgatási paranccsal (43a v.) utal. A csodahagyományban csak itt találkozunk két elbeszélés ilyen egybeszövésével. Néhány kutató a történeti visszaemlékezés jelét látja ebben. Valószínűbb azonban, hogy az összekapcsolás irodalmi szinten történt. Erre vall, hogy mindegyik önmagában kerek egész, és nem tételezik fel egymást. Viszont bizonyára azért kerültek egymás mellé, mert a két leírásban rokon motívumok, ill. kifejezések találhatók. Ilyenek: 9υγατηρ = thügatér(= leány, 34. ν.), πίπτει ν = piptein, ill. προσπιπτειν = prospiptein (= leborulni, 22. és 33. ν.), φοβεισθαι = phobeisthai (= félni, 33. és 36. v.), valamint a σωζειν = sódzein és a πιστις = /»«/«-motívum (lásd fent!). Végül a „12 év" említése (25. és 42. v.), amely véletlen egybeesésnek tűnik, de a számmisztikával ismerős ókori ember számára mélyebb, titokzatos összefüggést jelenthetett. Bengel szép megjegyzése szerint „uno tempore initium miseriae et vitae habuerant" (= egyidőben kezdődött számukra a nyomorúság és az élet). Egyébként hasonló rokon motívumok az egész 4,35-5,43 szakaszban is felfedezhetők, ami a Márk előtti gyűjtő kezenyomát jelzi. - Viszont valószínű, hogy a két elbeszélés a csodagyűjteményben még csak egymás mellett szerepelt és a jelenlegi egybeszövés Márk munkája, aki más jellegű hagyományanyaggal is megteszi ezt, tehát az ő elbeszélő stílusának sajátossága. A kettős elbeszélést Máté és Lukács is közli, de különösen Máté jelentősen lerövidíti. Viszont előzőleg mindkettő leírja a kapernaumi százados szolgájának 110