Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Ajánlás

ban azért, hogy cserben ne hagyja az ügyet, és el ne árulja barátait és gyülekeze­tét. Várható volt, hogy leveléért bűnhődnie kell, és ez be is következett. Hivata­lából felfüggesztették és nyilvánosan elítélték mint az egyház árulóját. De ez sem tudta megtörni Dóka Zoltánt. Megtette, amit tennie kellett. Kimondta a szót, s annak most már hatnia kellett. Mindeközben Dóka Zoltán kapcsolatot talált a Zürichi Egyetem Teológiai Fakultásával és annak professzoraival. Az itteni semleges környezetben szaba­don tudta megvitatni teológiai nézeteit és feldolgozni az újabb teológiai irodal­mat. Az egyetem Teológiai Fakultására rendkívül mély benyomást tett Dóka Zol­tán tudása, elszántsága és kitartása. Ezért 1990. április 28-án a Zürichi Egyetem alapítása 157. évfordulójának ünnepségén egyhangú határozattal és ünnepélyes keretek között a „ teológia doktora" tiszteletbeli címet adományozta neki. Ez a megtiszteltetés - az okirat szerint - „elismeri az ő magas fokú személyes áldo­zatvállalását a teológia igényének megőrzéséért nehéz időkben, valamint tudo­mányosan megalapozott hozzájárulását a teológiai reflexióhoz és az egyház pra­xisához a saját hazájában." Ezután Dóka ismét elővette Márk evangéliumát. Ha még oly törékeny volt is a politikai „fordulat", mégis utat nyitott az egykori kommunista vezetésű országokban a szabad véleménynyilánításnak. Dóka átdolgozta a kommentárt és megtisztította az egykori cenzúra valamennyi beavatkozásától. Az időt a min­dennapi munka rövidke szüneteiből és főként éjszakai órákból harcolta ki hoz­zá. De az igének ki kell törnie, az evangéliumnak érvényre kell jutnia! És most itt van a kommentár hamisítatlanul, egyedül az evangélium hagyományos szö­vegére és a szerző hitére, teológiai felelősségére támaszkodva. Kommentárját Dóka Zoltán a Zürichi Egyetem Teológiai Fakultásának ajánlotta. A Fakultás ezt a nagylelkű ajándékot hálával elfogadja. Tudja, hogy szerény hozzájárulása e könyvhöz nem különös teljesítmény. Csak azt tette, ami a feladata: megőrizni a teológiai igényt és élesíteni a teológiai lelkiismeretet. A kapcsolat, amely Dóka Zoltán személye révén Magyarország és Zürich kö­zött kialakult, messze nem az első ilyen jellegű találkozás. Ellenkezőleg: hogy Magyarország és Svájc egyházi és teológiai tekintetben különösképpen is kö­tődik egymáshoz, az már abban is megmutatkozik, hogy a Második Helvét Hit­vallás, amelyet Zürichben Zwingli utódja, Bullinger Henrik írt, a Magyarországi Református Egyházban ma is egyházi használatban van, míg Zürichben és Svájcban a 19. századi teológiai liberalizmus kora óta elvesztette kötelező jelle­gét. Mi több: 1881-ig a magyar református egyháznak még a nevét is ez a svájci hitvallás adta: „Helveticae Confessionis" (= Helvét hitvallású). A két ország protestánsainak kapcsolatai olyan összeköttetések jelei, ame­lyek korai kezdetekre és bizonyságok hosszú sorára tekinthetnek vissza. Hadd emlékeztessünk e történetek néhány állomására. VII

Next

/
Thumbnails
Contents