Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Ajánlás

A svájci-magyar teológiai kapcsolatok gyökerei a reformáció korába nyúlnak vissza. Zürich és Svájc sajátos hitvallási struktúrája következtében e kapcsolatok lényegében nem a magyarországi lutheránus, hanem a református egyházra vonatkoznak. Amikor Luther halála után a magyarországi lutheránus egyház súlyos krízisbe jutott, Bullinger és Kálvin gondolkodása igen hamar követőkre talált Magyarországon. Valószínű, hogy már 1544-ben egy fiatal magyar pap, Belényes György, Kálvintól kapott indításokat vitt Magyarországra. Amikor pedig Bullinger és Kálvin 1549-ben a „Consensus Tigurinus" (= Zürichi Egyetértésiben közös álláspontra jutva egyesültek, közös nyilatkozatukat még a kinyomtatás előtt több magyar is átnézte és helyeselte. Sehol nem talált a svájci és zürichi reformáció világosabb és határozottabb párhuzamot, mint Debrecenben, elkezdve Kálmáncsehi Sánta Mártonnal, aki a zürichi Bullingerhez még közelebb állhatott, mint a genfi Kálvinhoz. A debreceni egyházi élet nagyon szorosan tartotta magát a zürichi példához. Nagy szerepet játszott ebben mindenekelőtt Lavater Lajos írása a zürichi egyházi életről („De ritibus et institutionibus ecclesiae Tigurinae opusculum", 1559), amelyet Lavater érdeklődő magyarok kérésére írt Bullinger megbízásából. Ezekhez a zürichi reformáció iránt különösen érdeklődő magyarokhoz tartozott többek között az a Huszár Gál, aki 1559-ben kinyomtatta és ajánlással látta el Bullingernek a hit fő tételeiről szóló művét („Brevis ac pia institutio"), amelyet Bullinger 1551-ben Fejérthóy János kérésére küldött Magyarországra. Debrecenben bizonyos kérdésekben még szigorúbban jártak el, mint Zürichben: kevesebb ünnepnapot ünnepeltek, és még a harangozást is megszüntették. összességében Bullinger gazdag levelezést folytatott Magyarországgal, és magyar könyvtárakban tekintélyes számban találhatók ma is 16. századi Bullinger-nyomtatványok. Viszont Svájcban is megjelentek több kiadásban magyar reformátorok, mint Szegedi Kis vagy Fegyverneki művei. Ezek a kapcsolatok Zürich és Magyarország között a teológusképzésben is kapcsolatokhoz vezettek. Zwingli a zürichi Grossmünster-templomhoz csatlakozó ágostonos rendházat teológusiskolává alakította át, amely a Grossmünster állítólagos alapítójának, Nagy Károlynak az emlékére a „Carolinum" nevet viselte. Itt állandóan tanultak magyar diákok is. Még a 18. században is rendszeresen tartottak fenn 3-6 tanulmányi helyet magyaroknak. Ösztöndíjat is adtak nekik, ha hazai tanáraiktól ajánlást hoztak. Sőt amikor elbúcsúztak, a kormányzattól hozzájárulást kaptak az útiköltségükhöz. Magyarország és Svájc kapcsolatainak a reformáció idején lefektetett alapjai az utókor kapcsolatait is meghatározták. Ennek során, többnyire mozgalmasabb története miatt, szinte a legutóbbi időkig a magyar félnek kellett a nehezebb szerepet vállalnia. Különösen tragikus igazolást nyertek e kapcsolatok Magyarország erőszakos rekatolizálása idején az ellenreformáció során, főként az 1671-gyei kezdődő ún. „gyászévtized" folyamán. Ekkor a közös szorongattatás terhe alatt református és VIII