Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

28. Jézus legyőzi a démonokat - 5,1-20 mek és rettegések között élt. Feleslegessé és értelmetlenné váltak a babonás hiedelmek és varázsló praktikák (ApCs 19,19). Jézus mindezektől megszabadítja az embert és Istenhez vezeti vissza, akinek mentő, gyógyító hatalmában van az egész világ és az emberi élet. Hatalmas, felszabadító örömhír volt ez az ókori ember számára, aki lényegesen kevesebbet tudott a természet belső törvényszerűségeiről, folyamatairól és ezek összefüggéseiről, mint a mai ember, s ezért sokkal közelebb állt hozzá az a lehetőség, hogy az emberi élet ellentmondásait, az erkölcsi csőd szélső eseteit, természeti csapásokat, katasztrófákat, betegségeket, járványokat stb. ellenséges, emberfeletti lények beavatkozásával, mágikus képzetekkel, babonás hiedelmekkel magyarázza és ugyanebben a képzetvilágban keressen védelmet is ellenük. A démónűzési csodaelbeszélések mai jelentősége éppen abban van, hogy tanúskodnak Jézus szabadításáról, amely nem puszta elvi megállapítás, teológiai tétel, hanem az emberiség életének valóságos ténye. Jézus megjelenése olyan radikálisan új vallásosságot hozott az emberiség számára, amely az embert egyedül és kizárólag Isten szeretethatalmához köti, s ezzel felszabadítja mindenféle mágia, varázslás és babona rabságától. A világ és az emberi élet nem démoni hatalmak játékszere, hanem egyedül Istené, s ezért nekünk mindig, mindenben az ő világával és azon keresztül Ővele magával van dolgunk. Jézus evangéliumának e tekintetben is a veleje az a híradás, hogy „közel van Isten országa" (Mk 1,15). A keresztyén vallásosság mindig önmagával került ellentétbe, amikor pozitív szerepet kapott benne a mágikus, babonás gondolkodás és gyakorlat bármilyen formája. S ezért a keresztyén hit világlátásával nem ellentétes, sőt egyirányú az a modern természettudományos felismerés, hogy ott, ahol az ókori ember démonok működését tételezte fel, valójában a természet és az emberi élet belső törvényszerűségeiről, azok összefüggéseiről és titkairól van szó. Ugyanakkor a mai ember számára sem veszítette el aktualitását az az örömhír, hogy az ember nincs kiszolgáltatva a lét ellentmondásainak, a természet erőinek, a bűn, betegség és halál életromboló hatalmának, hanem Isten szeretethatalmának bizonyosságában élhet. Jézus közösségében ma is megtapasztalhatjuk azt a szabadító erőt, amely a modern emberi élet szorongásait és félelmeit is le tudja győzni. Márk is erről a szabadító, győzelmes Jézusról tesz vallást ezzel az elbeszéléssel. A szerkesztés összefüggésével pedig azt akarja kifejezni, hogy éppen a keresztre menő Jézus ez a Szabadító, aki halálával és feltámadásával minden ember számára érvényessé és véglegessé tette szabadítását. Maga az elbeszélés zsidó szerzőre vall. Ennek jeleire és a sajátos márki vonásokra a magyarázat során utalunk. 1 Az eredetileg önálló hagyományegységek laza kapcsolását mutatja, hogy ez az esemény nappal játszódik, míg a tengeri vihar az esti órákban történt. A közbeeső időről nincs szo. „A tenger túlsó partjára" (vö. 4,35!) érkeznek Jézus és a 104