Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

28. Jézus legyőzi a démonokat - 5,1-20 megengedte nekik. És kijöttek a tisztátalan lelkek, és belementek a disznókba, és a csorda a meredek lejtön belerohant a tengerbe, mintegy kétezer, és belefulladtak a tengerbe. (14) őrzőik pedig elfutottak és elhíresztelték a városban és a tanyákon; és jöttek, hogy lássák, mi történt. (15) És odajönnek Jézushoz, és lálják a démonost, amint ott ül felöltözve és ép elmével, azt, akiben a légió volt, - és félelem fogta el őket. (16) És akik látták, elbeszélték nekik, hogyan történt a dolog a démonoseal és a disznókkal. (17) És kérlelni kezdték öt, hogy távozzék el az ö határukból. (18) És amikor beszállt a hajóba, kérlelte őt az, aki démonoe volt, hogy vele lehessen. (19) De nem engedte, hanem azt mondja neki: Eredj a te házadba a tieidhez és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr és hogy megkönyörült rajtad. (20) És elment és kezdte prédikálni a Tízvárosban, milyen nagy dolgot tett vele Jézus, - és mindenki csodálkozott. Haenchen az írásmagyarázók keresztjének nevezi ezt az elbeszélést. Valóban, már az első századokban megbotránkoztak rajta az egyházban. A kívülállók pedig gúny tárgyává tették ezt a „keresztyén mesét". Ennek ellenére vannak újkori, sőt modern magyarázók, akik racionális pszichológiával próbálják prolongálni az elbeszélésben megnyilatkozó, korhoz kötött démonhit primitív vonásait. Sőt van, aki egyenesen Péterre visszamenő szemtanúsággal akarja igazolni a leírás történeti hitelességét. J. Weiss szerint viszont „semmit sem vesztenénk, ha végleg elbúcsúznánk" ettől a történettől. „Elbúcsúzni" persze nem lehet, mert ez a történet is a Jézus-hagyományhoz tartozik. Márk is hagyományként vette át, éspedig - amint már utaltunk rá - a 4,35-5,43-ban található csodagyűjtemény tagjaként. Ε csodák közös szándéka, Jézus tetteiben a nagyszabásút, a rendkívülit hangsúlyozni. Jézus isteni hatalma minden emberi elképzelést felülmúl, minden, Isten világát megrontó hatalmat legyőz. Ezt a hitvallást fokozzák a csodaelbeszélések részletvonásai, amelyek a hagyományozás során változtak és új elemekkel is bővültek. Az itteni démonűzési történet éppen Márknál a legrészletesebb és egyébként is a legnagyobb szabású a démonűzési történetek között (2000 démon!). Máté sokkal rövidebb változatot közöl, éspedig két démonossal (a kettőzés mátéi sajátosság!). Lukács Márk szövegét javítja és rövidíti. A démonűzések mai megítéléséről már korábban is szóltunk (vö. 1,23-26 magyarázatát!). De itt még inkább hangsúlyozni kell, hogy bár az őskeresztyén elbeszélők saját koruk gyermekeiként maguk is a démonhit korhozkötött képzetvilágában éltek, elbeszéléseikben mégsem a démonhit propagálásáról van szó, hanem éppen annak legyőzéséről. A démonűzési történetek hagyományozásában nem is az a döntő szempont, hogy azok egy-egy szerencsétlen idegbeteg ember gyógyulásának emlékét őrzik, hanem az a híradás, hogy Jézus megjelenésével véget ért a démonhit világa, amelyben az ókori ember állandó félel103