Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

28. Jézus legyőzi a démonokat - 5,1-20 zálódik az ember számára. S ők már eddig is tanúi voltak ennek. Erre céloz a kérdés: „Hogyhogy nincs hitetek?" (Egyes kéziratokban egyenesen így olvassuk: „Még mindig nincs hitetek?") 41 A tanítványok nem ismerik fel Jézust. Félnek. De félelmük nem a csodát látott ember riadt ámulata - mint Máténál, Lukácsnál -, hanem hitetlenségük jele. (Márknál a tanítványok félelme mindig hitetlenséget jelent! Vö. 6,50kk; 9,6.32; 10,32). Döbbent, tanácstalan kérdésük mutatja, mennyire idegen és ismeretlen számukra ez a Jézus, akiben Isten világfölényes hatalma nyilatkozott meg, és konkrét emberi közelségben van közöttük. A csoda „titkos kinyilatkoztatás" (Dibelius) marad számukra, mert bár maguk is tanúsítják azt, ami történt („mind a szél, mind a tenger engedelmeskedik neki"), mégsem tudnak válaszolni a legfontosabb kérdésre: „Kicsoda ez?" Az elbeszélés ezzel a nyitott kérdéssel zárul. Tehát nekünk, olvasóknak is megmarad. Mi mit tudunk válaszolni reá? De Márk összefüggésében is különös jelentősége van. Ez az egész könyv alapkérdése, amely valamilyen formában mindig újra felbukkan (vö. 1,27; 2,7; 3,21k; 6,2k.l4kk.49-52; 8,llk.27.kk!; 11,28; 12,35kk; 14,61k; 15,2), s bár minden elbeszélés tulajdonképpen erre a kérdésre válaszol, mégis csak a kereszt alatt hangzik fel először ember ajkáról a helyes válasz (15,39). Addig emberek közül senki sem tudja, hogy „kicsoda ez". Ez a hagyományformálás ütközik ugyan a többi evangélista koncepciójával, de éppen így tűnik ki Márk válasza, amely az ÚT-ban Pál apostoléhoz áll legközelebb (vö. lKor 2,2 és Bev. C.1.2.) 28. Jézus legyőzi a démonokat - 5,1-20. (Mt 8,28-34; Lk 8,26-39) (1) És a tenger túlsó partjára értek, a gerázaiak vidékére. (2) Es amikor kiszállt a hajóból, azonnal szembejött vele a sírboltokból egy tisztátalan lélektől megszállott ember, (3) aki a sírboltokban lakott, és lánccal sem tudta már őt senki megkötözni, (4) mert sokszor megkötözték lábbilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, és a lábbilincseket összetörte, és senki sem volt képes őt megfékezni. (5) Egész éjjel és nappal a sírboltokban és a hegyeken volt, kiáltozott és kövekkel verte magát. (6) És amikor meglátta Jézust messziről, odarohant, leborult eléje, (7) és nagy hangon így kiáltott: Mi közünk egymáshoz, nekem és neked, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem! (8) Mert azt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, az emberből! (9) És megkérdezte tőle: Mi a neved? És azt mondja neki: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. (10) És igen kérlelte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről. (11) Éppen ott legelt a hegyoldalon egy nagy disznócsorda. (12) És kérték őt: Küldj bennünket a disznókba, hogy azokba menjünk. (13) És 102