Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

26. A csodaelbeszélések tai, sem csodatettei. Ők mindent hallanak és látnak, mégis értetlenek maradnak végig. Jézusnak meg kell halnia, hogy megértésre jussanak. Nyilvánvaló, hogy Márk példázat-értelmezése nem egyezik a példázatok eredeti szándékával. De Márk szándéka is világos: a példázathagyományt hozzákötni és alárendelni Jézus keresztútjának. Csak aki a Megfeszítettet ismeri, az érti igazán a példázatok végső értelmét. Márk tehát a példázat-teóriával megakadályozza a példázatok közvetlen apokaliptikus alkalmazását, és érvényre juttatja azok eredeti, krisztológiai kötöttségét, amiről e fejezet bevezetésében szóltunk. Márk Isten döntő eszhatologikus cselekvését nem az apokaliptikus jövőtől várja, hanem azt Jézus keresztútjában, halálában és feltámadásában ismeri fel s ezért a példázatokat is erre vonatkoztatja. 26. A csodaelbeszélések A IV. rész első fele (3,7-4,34) a hatalmas szavú, tanító Jézust állította elénk. A rész második felében (4,35-6,56) a hatalommal cselekvő Jézus képére kerül a hangsúly. Itt találjuk a legerőteljesebb csodaelbeszéléseket, amelyek Jézus világfölényes, isteni hatalmát hirdetik. Mivel ezek a csodák a mai ember számára a legmegfoghatatlanabb részei a Jézus-hagyománynak, ezért a részletes magyarázat előtt néhány bevezető megjegyzést teszünk. 1. A csoda mindig aktuális esemény. Azoknak, akik átélik, nem kell bizonyítani. A kívülállóknak viszont, akik csak hírét hallják, bizonyíthatatlan. Ezért meddő minden elvi vita a természet megszokott, törvényszerű rendjéből kilépő csodák lehetőségéről. Ma senki sincs abban a helyzetben, hogy Jézus csodáiról közvetlen bizonyossága lehetne. Ezért célt téveszt minden olyan igehirdetés, amely bizonyítani akarná, hogy Jézus valóban megállította a tengeri vihart, járt a tengeren, feltámasztotta Jairus leányát stb. Még tévesebb volna e csodák ténylegességének elfogadását a keresztyén hit feltételévé tenni. A mai természettudomány ugyan korábbi évtizedekhez képest sokkal nyitottabb olyan rendkívüli események iránt, amelyek az ismert természeti törvények alapján eddig valószínűtlennek tűntek. A természettudós azonban ilyen jelenségekből nem isteni beavatkozásra következtet, hanem a természeti törvények olyan új összefüggéseire, amelyeket a tudomány eszközeivel még fel kell tárni. Ugyanakkor viszont a helyesen értett keresztyén csoda-fogalomban éppen nem a rendkívüli, a megmagyarázhatatlan elem dominál, hanem az a felismerés, hogy Isten cselekedett velünk. Ε felismeréshez képest jelentéktelen, hogy a csoda eseménye önmagában fizikailag miként magyarázható. Hétköznapi, mindenki számára könnyen érthető esemény is lehet csoda, ha abban valaki Isten cselekvését ismeri fel. Ez a felismerés azonban már feltételezi a hitet Istenben, akinél „minden lehetséges" (Mk 10,27), vagyis akinek a világmindenséggel együtt az emberi élet is hatalmában van. A csoda tehát nem a hit bizonyítéka - amint ezt 96