Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

22. Hogy nyilvánvalóvá legyen! - 4,21-25 Márk is ebben az irányban érti a hasonlatot, de a példázatokban való rejtett beszédre alkalmazva. Ha most - az emberi vakság és süketség miatt - rejtve van is Jézus tanításának értelme, ez nem maradhat így. Lényegének mondana ellent, mint az elrejtett lámpa. Nem is fog így maradni! 22 Ezt ígéri a második értelmező (γαρ = gar) mondás. Sőt itt kitűnik, hogy maga az elrejtés is a nyilvánvalóvá válást szolgálja. Ez a célhatározós megfogalmazás („Mert nem másért..., csak hogy...) Márk szándékához igazítja a mondatot, s önmagában nem is logikus. Az eredetibb forma Máténál (10,26) és Lukácsnál (8,17; 12,2) található s ez Jézus ajkán a végső ítéletre célozhatott, ahol az emberek minden titka kiderül majd. Márk viszont a célhatározós formával világosan fejezi ki titokképzetének értelmét: Jézus példázatai azért rejtik el most Isten országa titkát, mert még nincs itt az ideje, hogy nyilvánvalóvá legyen. De ha eljön ez az idő és véget ér a rejtettség, akkor ellenállhatatlanul nyilvánosságra jut. így a rejtettségnek kettős oka van. Egyfelől Jézus szándéka, aki a példázatokkal tudatosan rejti el Isten országa titkát (llb.12.vk.), másfelől az emberi értetlenség, amely a tanítványokat is jellemzi (13. v.), bár éppen nekik érteniök kellene, hiszen Isten országa titka, azaz Jézus, ott van közöttük (11a. v.). Mikor jön el az idő, hogy az elrejtett titok nyilvánvalóvá legyen? Márk erre a kérdésre egész könyvével felel: majd Jézus halála (15,39) és feltámadása (9,9) nyitja meg a titkot és a világraszóló evangéliumhirdetés által jut az nyilvánosságra (13,10; 14,9). Most még Jézus útban van és nem akar nyilvánvalóvá lenni (1,34b; 3,12; 9,30k stb.). De tanításával máris azért harcol, hogy a tanítványokat felkészítse a végső, nagy leleplezésre és arra a evangéliumhirdető szolgálatra, amely húsvét után rájuk vár (vö. 1,17). 23 Ezért hangzik az intés, amely a 9. v. görögös újrafogalmazása. A Jézus körül levőknek Isten már megadta, hogy meghallják Jézus szavát, hiszen követik őt. Van fülük a hallásra! De még ők is képtelenek Jézus titkának megértésére. Ezért kell teljes, személyes odaadással és nyitottsággal odafigyelniük Jézus tanítására. 24 A második mondás-pár is ezzel az intéssel kezdődik, sőt maguknak a mondásoknak is intő, figyelmeztető jellegük van. A βλεπετε = blepete (= meglássátok, vigyázzatok, figyeljetek!) tipikus márki kifejezése az intésnek (8,15; 12,38; 13,5.9.23.33). Itt arra hívja fel a figyelmet, hogy amit Jézustól hallanak, az sokkal mélyebb értelmű, nagyobb jelentőségű, mint ahogy első hallásra tűnik. Ebben az irányban érti Márk a „mérték" hasonlatát is, amelynek eredeti jelentése talán az ítéletre vonatkozott Mt 7,2 értelmében (= Isten aszerint „mér" nekünk az ítéletben, ahogyan mi „mérünk" most embertársainknak. Vö. Mt 5,7; 6,12; 6,14k; 18,35). Sőt lehetséges, hogy eredetileg az ítélet momentuma nélkül, az ún. aranyszabályhoz (Mt 7,12) hasonló, általános erkölcsi értelme volt. Márknál az összefüggés konkretizálja a hasonlatot: aki teljes komolysággal hallgatja, sokra tartja Jézus tanítását, az sokat merít majd belőle, meggazdagszik általa. Sőt! „Hozzátesznek nektek!" - fűzi hozzá Márk (csak nála olvassuk így!). Tehát többet kap belőle, nagyobb mélységeket fedez fel benne, nagyobb titkot 87