Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

23. Magától! - 4,26-29 ismer fel általa, mint amilyet remélt. 25 Ezt az utóbbi gondolatot indokolja (

γαρ — gar!) a befejező közmondás, amely a bölcsességirodalomból származik (vö. Péld. l,5k; 9,9). Máté az utolsó ítéletre vonatkoztatja (Mt 25,14-30). Itt azokat biztatja, akik Jézus körül vannak (10. v.), tehát megragadtak már valamit Jézus igéjéből. Ha ez még kevés is, Isten majd megsokasítja. Feltárja előttük Jézus példázatokba rejtett tanításának teljes mélységét. - A mondat negatív része („akinek nincs...") nyomatékot ad a komoly odafigyelésre való felszólításnak: aki Jézus tanítását felületesen hallgatja, nem teljes odaszánással, az ugyan hallott valamit („amije van"), de ezt is elveszíti. Hiábavaló lesz számára. Nem részesül az ajándékozó Isten gazdagító kegyelmében. Ilyenek Jézus rokonai (3,31) és a jeruzsálemi írástudók (3,22), akik otthonosnak érzik magukat Isten dolgaiban, de megvetik Jézus igéjét: ezért Isten családjában „kívülvalókká" lettek (4,11b). A négy mondatból álló kompozíció alaphangja tehát - az intés ellenére - a vigasztaló biztatás: ha most rejtve van is Isten országának titka, ha Jézust és igéjét ellenállás, értetlenség veszi is körül, eljön az idő, amikor a lámpa a tartóra kerül, a titok nyilvánvalóvá lesz, és a Jézus körül levő, de még értetlen tanítványok teljes megértésre jutnak. Ezzel Márk előkészíti a következő két példázat értelmezésének irányát is. 23. Magától! 4,26-29 (26) És szólt: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, (27) és alszik és felkel, éjjel és nappal, a mag pedig kisarjad és felnő, maga sem tudja, hogyan. (28) Magától terem a föld, elöször sarjat, azután kalászt, majd: érett szem a kalászban! (29) Amikor pedig engedi a termés, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás. Vö. a 29. v.-hez: Jóel 3,13 Folytatódik a példázatgyűjtemény. A και ελεγεν = kai elegen (= és szólt) kezdés a gyűjtő szóhasználatához tartozik. Ezen kívül csak a 9. és 30. v.-ben találjuk. Márk egyébként sohasem használja. Ez is arra vall, hogy a három példázat már Márk előtt egységet alkotott, s csak Márk szakította meg közbeszúrásaival (10-13. és 21-25. vk.). De miért hiányzik akkor ez a példázat Máténál is, Lukácsnál is? Az ún. ős-Márk-hipotézis képviselői szerint Márk evangéliumának voltak olyan korai példányai, amelyekben ez a példázat még nem szerepelt. Ez a vélemény a múlt század óta máig gyakori. Csakhogy a hipotézis túlságosan nagy és komplikált a bizonyítékhoz képest. Miért kellene egy ős-Márkot feltételezni, amikor a nagyszinoptikusok egyébként is sok esetben megváltoztatják, 88