Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)
Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)
21. A példázatok célja és az ige sorsa - 4,10-20 Helytelen és történetietlen volna, ha ezt mai értelemben vett hamisításnak minősítenénk. A Jézus szájába adott vagy átformált igékkel azt fejezték ki, hogy ők így értik Jézust és ezt nem a saját bölcsességüknek tekintik, hanem az élő Jézus ajándékának. Hogyan értette az őskeresztyén magyarázó Jézus példázatát? Mi a magyarázat alkalmazási iránya? A mai kutatásban kétféle vélemény található. Az egyik szerint a magyarázat szándéka intés, figyelmeztetés az igehallgatók, az egyháztagok felé: nehogy náluk is az első három eset valamelyike történjék! A másik vélemény szerint a magyarázat célja biztatás, vigasztalás a misszió kudarcai láttán megrettent keresztyének felé: az elvetett magok közül is sok elpusztul, mégis lesz termés! Magam is ez utóbbit helyeslem. Sőt valószínűnek tartom, hogy az eredeti példázatban Jézus is ezzel a biztató, vigasztaló kontraszttal jellemezte saját működését hallgatói előtt. Az első vélemény félreértése abból adódik, hogy a magyarázat allegorikusán behelyettesíti a példázat képanyagát (út, sziklás hely, tövisek, jó föld) s ezzel látszólag az igehallgatókra kerül a hangsúly. A magyarázatban azonban sehol sem hangzik intés és a képanyag alkalmatlan is volna erre. Akár a magot, akár a földet azonosítjuk az igehallgatókkal, sem a „magot" nem lehet inteni, hogy jó földbe hulljon, sem a „szántóföldet", hogy jó földdé legyen. Ténymegállapításról van szó: ilyen a mag, azaz az ige sorsa! A magyarázat nézőpontja tehát - a képzavar ellenére! - az ige és nem a négyféle föld. Ez még világosan érvényesül a magyarázat indulásánál. A képzavar csak a második esetnél kezdődik, de az ige szerepe továbbra is dominál. 14 A rövid kezdő mondat megmarad a példázat képanyagában. Csak az igét említi közvetlenül, kép nélkül. Ezzel konkretizálja a példázatot: az igéről van szó! A magvető személye - akárcsak a példázatban - egészen háttérben marad. Nem az a fontos, ki hirdeti az igét. A magyarázó nyilván az őskeresztyén igehirdetőkre gondol. Csak az ige fontos! Milyen sorsa van az igének az emberek között? Erre a kérdésre felelnek az egyes esetek. 15 Vannak, akiket egészen érintetlenül hagy az ige. Csak éppen meghallgatják, s máris nyoma vész bennük. Az ilyen kemény ellenállás a Sátán munkájának a jele. Ilyen gyorsan („mihelyt..., azonnal...") elutasítani, ember magában képtelen! Az ige főellensége a Sátán. lók De a következő eset is csak látszólag jobb. Végét tekintve hasonló (ομοίως = homoiós) az ige sorsa. Pedig minden jól kezdődik! Az ige valóban azért szól, hogy örömöt szerezzen az embernek. De kemény elkötelezést is jelent Isten ügye mellett. Az elkötelezés szilárdságot, állhatatosságot kíván, s ez akkor kerül próbára, ha az igéhez való ragaszkodás nyomorúságot, szorongattatást, hátrányt vagy éppen üldöztetést hoz magával ( 9λιφις - thlipsis és διωγμός = diógmos a már átélt keresztyénüldözésekre céloz). Ha az örömöt hozó ige nem járja át elég mélyen az embert, mint a gyökér, amely mélyen a földbe fúródik, akkor az ige ügyében állhatatlan percemberré ( προσκαιροι — proskairoi) válik, 84
