Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 2. Figyeljetek Jézus életútjára 1 (2,5-11)

1

8 A valóság hármas felosztásában az ókori „háromemeletes világkép" érvényesül. Az ókorban, főleg az egyszerűbb emberek körében, elterjedt volt a világnak a menny szférájára, a föld tányérjára és a föld alatti óceánra való felosztása. A hagyományos exegézis szerint az Ür előtt hódolókat a himnusz a mennyei seregekre, a földön élőkre és halottakra osztja fel. Számos ókori írásos emlék bizonyítja azonban, köztük Ignatiusnak a trallesiakhoz írt levele, hogy a himnusz szerzője ezen a helyen a mennyen, a földön és föld alatt uralkodó sorshatalmakat sorolja fel. Ezek a hatalmak teszik az emberi életet rabszolgasorssá (,,douleiá"-vá). Lásd: 10. magy.! Az írásmagyarázók között erősen vitatott kérdés, hogy mikor vettetnek ezek a hatalmak Krisztus hatalma alá. 1 Kor 15,24—25-ben a hatal makleigázása a még bekövetkező eschatológikus dráma során történik. A himnusz kijelentései azonban nem ilyen egyértelműek. A hatalmak hódolata közvetlenül Krisztusnak a „küriosz"-méltóságba történt beiktatását követi. Arról sincs szó, hogy a hatalmak megsemmisültek volna. Ebből arra következtethetünk, hogy a himnusz szerint a hatalmak már Krisztus feltámadásakor uralma alá vettettek. Viszont kétségtelen, az is, hogy a himnusz a hatalmak hódolatáról egy célhatározói mondatban beszél, s ez arra utal, hogy Krisztus a beiktatás aktusában a feladatot és az ehhez szükséges hatalmat kapta meg. Ezért a sorshatalmak térdrekényszerítését egy megkezdett de még be nem fejezett folyamatnak kell tekintenünk. Megállapíthatjuk tehát, hogy a himnusz is a „már igen" és a „még nem" igazi, újtestamentumi eschetológikus feszültségét hordozza. 1

9 A legősibb keresztyén hitvallás (1 Kor 12,3; Rm 10,9). 2

0 A himnuszt befejező doxológia a mondat szerkezete értelmében még a hatalmaknak Krisztus uralmát elismerő vallomásához tartozik. Ezt azonban nehéz elképzelni. Ezért sok írásmagyarázó (pl. Gnilka) a doxológiát már nem a himnusz, hanem Pál szavainak tartja. Valóban Pálra vall, hogy az eschatológikus események végső célját Isten dicsőségében lássa (1 Kor 15,28; Fii 3,21). A[krisztush imn usz Mióta Lohmeyer, akinek különösen is jó érzéke volt az Újszövetség liturgikus töredékeinek felismeréséhez, kimutatta, hogy Pál Fii 2,6—11-ben egy őskerestyén himnuszt őrzött meg számunkra, megállapítását egyetlen exegéta sem vonta kétségbe. A levél írójára vagy olvasóira vonatkozó személyes utalások hiánya, a korra jellem88