Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)
V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 2. Figyeljetek Jézus életútjára 1 (2,5-11)
ző himnikus stílus, a fegyelmezett és tömör gondolatmenet és a sorok ritmusa vitathatatlanná teszik, hogy a szakaszban költői művel állunk szemben. A versforma kérdésében azonban már nem uralkodik ilyen nagy egyetértés, és szinte valamennyi írásmagyarázó más megoldáshoz folyamodik. Általában elfogadják, hogy a himnusz a héber, vagy pontosabban az orientális költészetre jellemző parallelizmus membrorum szabályait követi. De míg egyesek a himnuszt két strófára bontják, és a második strófa kezdetét a 9. versben jelölik meg, addig mások (Jeremias) három strófa feltételezéséhez ragaszkodnak. Tartalmi szempontból mindkét megoldásban van igazság. Az első változatban nagyobb hangsúlyt kap Jézus életútjának két ellentétes iránya, mert így az első strófa Jézus alászállását, a második pedig - felemeltetését mutatja be. Azok, akik a himnuszt három strófára bontják, Jézus létformájának három fázisát tartják szem előtt: Preegszisztencia és inkarnáció (6 —7b), engedelmesség az emberi létformában (7c—8), Jézus küriosszá emelése (9 — 11). Mivel a kétstrófás változat a himnuszt két arányos részre bontja, a három strófás pedig aránytalan hosszúságú versszakokat eredményez, valószínűnek kell tartanunk, hogy a himnusz szerzője is két strófában akarta megfogalmazni mondanivalóját. Ennek megfelelően a himnusz tartalmi hangsúlyát is Jézus életútjának két irányában kell keresnünk. Természetesen azt is lehetségesnek kell tartanunk, hogy az eredeti himnusznak csak egy töredéke került a levélbe. Eltérnek a vélemények a himnusz szerzőjének kérdésében is. Sokan feltételezik, hogy a himnuszt maga az apostol írta, és ha nem is ,,ad hoc", azaz levélírás közben, akkor egy korábbi időszakban. A himnusz alapos elemzése azonban meggyőzhet bennünket arról, hogy az Pál ismert himnuszalkotó képessége (Rm 8,38—39; 1 Kor 13) ellenére sem tekinthető saját alkotásának. Vannak ugyan a himnuszban olyan szavak, amelyek összecsengenek az 1 —4. versben található szavakkal („hégeiszthai" 3. és 6. ver.s; „tapeinosz" 3. és 8. vers), de ezek inkább arra adnak magyarázatot, hogy miért tekintette Pál a himnuszt alkalmasnak intelmei alátámasztására. Sőt, arra is gondolhatunk, hogy az 1—4. vers fogalmazásakor már a himnusz lebegett szeme előtt, és azt kívánta előkészíteni. De a himnuszban számos olyan kifejezéssel és főleg teológiai állásponttal találkozhatunk, amelynek párhuzamait hiába keressük a páli levelekben. Pál sehol másutt nem nevezi Krisztust "doulosz"-nak, azaz rabszolgának. Nem találkozunk nála azzal a kijelentéssel sem, I»