Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 2. Figyeljetek Jézus életútjára 1 (2,5-11)

9 Önmagát megüresítette": Ez a kifjezés is sok vitát váltott ki az exegéták között. Dogmatörténeti szerephez is jutott a tübingeni és giesseni lutheri teológusok között a XVII. század elején kirobbant ún. „kenózis"-vitában. Annyi bizonyos, hogy az „önmagát megüresítette" kifejezés az inkarnáció eseményére vonatkozik, mert ezt a tőle függő határozói melékmondatok vitathatatlanná teszik. Vitatott azonban az a kérdés, hogy a „megüresítés" milyen változást jelentett Jézus számára isteni mivoltában a korábbi állapothoz képest. Ha a „kenoun" ige jelentését vizsgáljuk Pál leveleiben, megállapíthatjuk, hogy a megüresedés nem érinti a dolog lényegét, hanem csupán szerepét, hivatását és erejét (a hitről: Rm 4,14; a keresztről: 1 Kor 1,17; a dicsekvésről: 1 Kor 9,15; 2 Kor 9,3). Ennek megf lelően a himnusz sem beszél Jézus isteni mivoltának megváltó:-·^ ól. Változás az isteni létforma tekintetében történt. Tehát ' . nem élt az isteni létforma előnyeivel, hanem alávetette magát uz emberi élet kötöttségeinek. A „megüresítés"-nek ez az értelme illeszkedik bele legjobban a himnusz gondolatmenetébe is. Mert a himnusz arra összpontosítja figyelmét, hogy mit jelentett Jézus számára az alászállás, nem pedig arra, hogy őmaga milyen változásokon ment át. A „megüresítés" lényegét legszebben maga az apostol mondja ki: „Krisztus érettetek szegénnyé tette magát, noha gazdag volt." (2 Kor 8,9) 1

0 „Szolgai létforma"-emberi létforma. A hellenizmus idején az ember helyzetét a világban gyakran szemléltették a rabszolga állapotával. Ahogy a rabszolga ki van szolgáltatva urának, úgy vergődik az ember is tehetetlenül a világbíró hatalmak uralma alatt. Ebben az értelemben beszél Pál is Rm 8,21ben a kozmosz „douleia"-járól, a romlandóságnak kiszolgáltatott rabszolgai állapotáról. A hinmusz kijelentése Jézus szolgai létformájáról sem Jézus szolgáló életéről beszél — ebben az esetben! —, hanem arról, hogy szolgálatát az emberrel azonos feltételek, megkötözöttségek vállalásával végezte. így már érthető, hogy a himnusz második strófájában (10. v.) a világbíró hatalmakról is szó esik. 1

1 A "hasonlóság" nem értendő doketista módon, mintha Jézus embersége csak látszat volna. A himnusz éppen azt hangsúlyozza, hogy Jézus teljes egészében vállalta az emberi létformát, és valóságos emberi életet élt. A „hasonlóság" egyúttal azonban azt is kifejezi, hogy Jézus a szolgai formában is más volt mint ini, hiszen hozzánk hasonlóvá kellett lennie. A himnusz szerzője a szó megválasztásával bizonyosan azt akarta érzékeltetni, hogy .Jézus a bűn tekintetében mégis különbözött az emberektől. Ugyanezt a finom megkülönböztetést 86