Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 1. Törekedjetek együtt egymás javára! (2,4 — 4)

rabszolgai szolgaiéikúséget fejezték ki vele. Természetesen a Biblia világában a szónak pozitív tartalma volt. 1

2 A legtöbb fordítás félreviszi az egész szakasz értelmét, amikor ezt a mondatot a következőképpen ülteti át magyar nyelvre: „Egymást magatoknál különbeknek tartsátok!" Pedig ez a szó („hüperekhontesz"), amelyet általában a „különb" szóval fordítanak, ugyanaz a szó, mint amelyet Pál Rm 13-ban a „felsőbb hatalmak" megjelölésére használ. Jelen esetben sem lehet szó értékkülönbségről, hanem csak alá- és fölérendelésről. Tehát nem képmutatásba vezető önlebecsülést kíván Pál a gyülekezettől, hanem egymásnak szolgáló szeretetet. 1

3 Az „alla kai" kötőszó második tagját a fordítások általában ,,is"-nek értik, s ezzel a felszólítás erejét gyengítik: Nézze mindenki a másokét (hasznát) is. Az „alla kai" azonban ellentétet fokozó értelmű kötőszó! 1

4 Az 1—4. vers stílusa, ritmikus szerkesztése már előkészíti a 6. versben kezdődő krisztushimnuszt. A Krisztusban nyert gazdagság ösztönző ereje (1) Az a gyülekezet, amelyről az apostol annyi jót is elmondhat, nein tökéletes gyülekezet. Már 1,27-ben sem titkolta, hogy a gyülekezetnek belső bajai is vannak. A legjobb gyülekezet is, éppen úgy mint az egyes keresztyén ember, élete végéig kegyelemre szorult bűnös marad. Ezt a hit által való megigazulás igazságából nőtt józan látást Pál akkor sem adja fel, amikor a szívéhez olyan közelálló, őt sok szeretettel segítő gyülekezetről van szó. Pál a közte és az általa alapított gyülekezetek között levő kapcsolatot gyakran érzékelteti az apa és fiú viszonyával (1 Kor 4,4; 2 Kor 6,13; Gal 4,19!). Különösen olyan esetekben él ezzel a képpel, amikor a gyülekezeteket valamiért meg kell intenie. A gyülekezet pásztorának tehát azzal az Isten előtt felelős szeretettel kell szeretnie a reábízottakat, mint amellyel a szülőnek kell a gyermekét szeretnie. Aki igazán szereti a gyülekezetet, nem hunyja be szemét a hibái felett, és nem leplezi fogyatékosságait. Az a tudat, hogy sem a keresztyén ember, sem a keresztyén gyülekezet nem lesz tökéletes itt a földön, nem vezethet a saját bűnök fellen vívott küzdelem elhanyagolásához. bűn megmarad rontó hatalomnak a kegyelemből élő gyülekezetben is. Bizonyos, hogy az a bűn, amelyet Pál az intelmei során célba vesz, nem egyformán terheli minden gyülekezeti tag lelkét. De tisztában van azzal, hogy nem elég a gyülekezetben egyeseket helyreigazítani. Az egész gyülekezet életrendjének kell egészségessé válnia, hogy 76