Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 1. Törekedjetek együtt egymás javára! (2,4 — 4)

egészséges anyaként nevelhesse tagjait. Az egyes gyülekezeti tagnak viszont tudnia kell, hogy bűne az egész gyülekezet testének egészségét veszélyezteti. Mint ahogy egy gyülekezeti tag megváltozása is az egész javát szolgálja. Ebben a szakaszban kitűnik, hogy miért emlegette már eddig is a gyülekezetnek a továbblépés szükségességét (1,9; 1,25). A szándék már kezdettől fogva benne élt, mégsem akart vele ajtóstul a házba rontani. Ez igazságtalan lett volna a filippi gyülekezettel szemben. De most már nem hallgat tovább, és a gyülekezet gyenge pontjához nyúl: Ez az élő gyülekezet még nem érett a szolgáló szeretetben. Végeznek ugyan szolgálatot, de ez nem mindig fakad szolgáló lelkületből. Pál intelmei elsősorban a gyülekezet tagjainak egymás iránt tanúsított magatartására vonatkoznak. Mégse tekintsük ezt olyan szempontnak, amely a szolgáló lelkület kérdéseit a könnyebbik végéről fogná meg. Nem mindig könnyebb ugyanis keresztyéneknek keresztyénekkel szemben a helyes evangéliumi magatartást megtalálni, mint keresztyéneknek nem keresztyénekkel szemben. A társadalomban fellelhető válaszfalak keresztülhúzódnak a gyülekezeten is. A társadalmi, műveltségbeli, nemzedéki, nemi és faji ellentétek a gyülekezet tagjait is szembeállíthatják egymással. Ugyanakkor a gyülekezetben is érvényesülhetnek azok a törekvések, amelyek ezeket az ellentéteket létrehozzák, vagy kiélezik. Az apostol nagyon jól tudja, hogy milyen nehéz feladat előtt áll, amikor ezeket a válaszfalakat le akarja bontani, és el akarja távolítani a gyülekezet életéből. Mindenekelőtt nem könnyű megértetni keresztyénekkel sem, hogy a Krisztusban ezek a válaszfalak érvényüket vesztették (Kol 3,10 — 11). Ezenkívül gyakori tapasztalat, hogy éppen a „jó" gyülekezet válik süketté az intés számára, és a lelki vezetőjéhez való ragaszkodása nehézzé teszi számára a kritikai szó elfogadását. Gondot jelenthet Pál számára az is, hogy a külső nehézségekkel bajlódó gyülekezet annyira ezek igézetébe kerülhet, hogy sem figyelme sem elszánása nem marad a belső bajok kiküszöbölésére. Ezek után érthető, hogy a feladat nehézsége, s ugyanakkor a szeretet és aggódás magas hőfokra izzítja az apostol szavait. Mindent latbavet, hogy jobb belátásra kényszerítse őket. Természetesen egy kényszerítő eszközt alkalmaz: az igét. Nem azért nem nyúl más eszközökhöz, mert akkor még nem álltak rendelkezésére a későbbi egyház fegyelmező eszközei. Pál, mint Isten dolgainak jó ismerője, tudja, hogy az ember megújulását egyedül Isten igéje végezheti el. Számára azonban az igét mindenekelőtt az evan77