Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

IV. INTÉS EVANGÉLIUMHOZ MÉLTÓ MAGATARTÁSRA 1,27-30

tel szolgálják a város és polgártársaik javát. Mert méltatlan az evangéliumhoz minden olyan küzdelem, amely csupán az emberi rosszindulat tükörképe, és nem az Isten szeretetét tükrözi. Pál azonban azt is jól tudja, hogy a nehéz helyzetbe került gyülekezet maga sem feddhetetlen. Az teszi igazán nehézzé a helyzetet, hogy a gyülekezetet is hibák és bűnök bomlasztják. A 2. fejezetben látni fogjuk, hogy a gyülekezet tagjai egymást sem tudják igazán szeretni, mert mindenki a maga tekintélyét és javát keresi. Ezért küzdelmük akkor lesz méltó az evangéliumhoz, ha először a maguk bűneivel veszik fel a harcot. Isten népének alázatosan be kell vallania, hogy szenvedéseit igen gyakran a maga hitetlenségének és szeretetlenségének köszönhette. Ilyen esetben súlyos képmutatás a felelősséget az emberek rosszindulatára hárítani. Ehelyett szenvedéseiben Isten ítéletét kell felismernie. Isten ítélete pedig nem mások ellen indított harcra, hanem megtérésre sürget. Az apostolnak is intenie kell gyülekezetét, hogy egy Lélekkel álljon meg a hitben, és egy szívvel, együtt küzdjön az evangélium hitéért. Ha a gyülekezetben ellentétek vannak, az csak azt bizonyítja, hogv a gyülekezet tagjai önmagukra, és nem az igére hallgatnak. Mert Isten Lelke az ige által azon fáradozik, hogy a gyülekezet minden tagját Isten szándékai mellé sorakoztassa fel. (28) Az evangélium természetéhez tartozik ugyanis, hogy polarizálja a hallgatóit. Ahol az evangélium tisztán és igazán hirdettetik, ott az embereknek valamilyen módon állást kell foglalniuk. Mert az evangélium Istennek a bűnös ember iránt, Krisztus halálával és feltámasztásával tanúsított szeretetéről beszél. De ez a szeretet „botránkozás a zsidónak, a görögnek pedig bolondság" A Krisztusban hivő ember szüntelenül tapasztalja, hogy az evangéliumnak benne is milyen ellenállást kell legyőznie. Mikor másokat megítél, ebből kell kiindulnia. Pál az evangéliumnak hitet és hitetlenséget felfedő munkájáról szükségesnek látja megjegyezni: mégpedig mindez Istentől van. Tehát egyedül Isten az, aki az evangéliummal döntés elé állítja azokat, akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek az evangéliummal. Krisztus sorsának részesei (29) „Ti nemcsak azt a kegyelmet kaptátok, hogy higgyetek Krisztusban." A mondat egyszerre két igazságot is hangsúlyoz. Először kijelenti, hogy a Krisztusba vetett hit Isten kegyelméből 71