Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

ELŐSZÓ

ELŐSZŐ A Filippi-levél magyarázata a munka megkezdése előtt sokkal könnyebb feladatnak látszott, mint amilyennek a megírása során bizonyult. Ez a körülmény mindenekelőtt az írásmagyarázó munkájának sajátos jellegéből adódott, akinek a feladata leginkább egy zenemű megszólaltató]'áéhoz hasonlítható. Egyrészt könnyűnek látszik a dolga, mert az előadandó müvet a szerző már megírta, és a kész mű a megszólaltatás menetét és határait már eleve megszabja. De ebből adódik a feladat nehézsége is. Az előadóművész — és az írásmagyarázó! — nem engedheti szabadjára képzeletét, nem ugorhatja át a nehezebb részeket, hanem alázatosan a szerző szándékai alá kell rendelnie magát. Azonosulnia kell a szerzővel, hogy behatolhasson gondolataiba, és ez csak úgy lehetséges, ha lemond a saját elképzeléseiről. Ugyanakkor azonban önmagát és korát sem tagadhatja meg, hogy így bizonyos távolságot tartva kellő rálátása legyen a műre. Mint ahogy egy vidék jellegzetességeit hamarabb veszi észre az odavetődő idegen, mint az őslakos. De a levél magyarázata természetesen nemcsak nehéz feladatot jelentett, hanem hasznos gyümölcsöket is termett. Igaz, a gyülekezeti munkám és a könyv megírása gyakran került feszültségbe egymással, mert a gyülekezeti munka ritmusa és a levél belső ritmusa nem mindig fedte egymást. Ennek ellenére kölcsönösen termékenyítőleg hatottak egymásra. A levél felismert összefüggései új szempontokat és hangsúlyokat vittek igehirdetéseimbe, és nem egy szolgálatom után ál kellett írnom a kézirat egy-egy részletét. Mindezért hálával tartozom a sorozat szerkesztőjének, akitől a megbízást kaptam. A levél magyarázata közben a történeti kritika szempontjait alkal3