Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

BEVEZETÉS - 2. A címzettek

tesen a Filippihen történtekkel, mert amellett, hogy be akarja mutatni az apostoli munkának egy fontos mozzanatát, ennek a gyülekezetalapításnak különös jelentőséget is tulajdonít. Filippihen született meg ugyanis az első keresztyén gyülekezet görög földön. Pál maga is jelentősnek tartja ezt az eseményt. Ezért idézi fel levelében a Filippihen végzett első magvetést úgy, mint ami „az evangélium hirdetésének kezdetén" történt (Fii 4,15). Lukács közlése szerint Pál az álmában megjelent macedón férfi hívására Silás és Timóteus és Tróástól fogva Lukács társaságában Neápolisnál lépnek az európai szárazföldre. (Lásd: Csel 16,11—40) -Neápolisban nem időznek, hanem mindjárt tovább mennek Filippibe. Abba a városba, amely jelentős utak kereszteződésében feküdt. Valószínűleg az apostol választása éppen központi fekvése miatt esett Filippire. Ebben az esetben is bizonyosan azt a missziói gyakorlatát igyekezett érvényesíteni, amelynek értelmében csak a központi fekvésű városokban állt meg, hogy így minél nagyobb területen hinthesse szét az evangélium igéit, rábízva a környéken végzendő munkát az ott alapított gyülekezetekre. Filippibe érve, ugyancsak eddigi missziói gyakorlatához híven, munkája kiinduló pontjául a helybeli zsidó közösséget választotta. Filippihen azonban olyan kicsiny zsidó kolónia volt, hogy még zsinagógával sem rendelkeztek, s ezért szombatonként a városon kívül, a folyóparton gyűltek össze. A kicsiny zsidó gyülekezetet felkeresték az ún. „istenfélők", az egyistenhithez vonzódó, de a zsidó törvény előírásait még nem követő pogányok is. Pál igehirdetésére először egy ilyen istenfélő asszony, a Thiatirából származó Lídia bíborkereskedő asszony tér meg, aki azután Pálékat házába is fogadja. De az ígéretesnek látszó munkát hamarosan súlyos nehézségek fenyegetik. Miután Pál a rabszolga lánykában lakó jövendőmondó lelket kiűzi, a leány kárvallott gazdái Pált és Silást a város fórumára hurcolják és bevádolják. A város vezetői megvesszőztetik és börtönbe záratják őket. Erről maga Pál is megemlékezik, amikor nem sokkal később a thesszalonikaiaknak azt írja, hogy Filippiben szenvedést és hatalmaskodást kellett elviselniük (1 Thess 2,2). Másnap szabadon bocsátják és kiutasítják a városból őket. A Cselekedetek könyve arról is beszámol, hogy a börtönben történő éjszakán a földrengés és Pálék magatartásának hatására a börtönőr is megtér. Az első keresztyének tehát, akikről Filippiben tudomásunk van, pogányokból lettek keresztyénekké. Ez az észrevétel összhangban van azzal, amire a Filippi-levélből is 2· 19