Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

BEVEZETÉS - 2. A címzettek

következtethetünk: A fHippi gyülekezet tagjai nagy többségükben pogány keresztyének voltak. Pál és munkatársai csak rövid ideig tartózkodhattak Filippiben. Eltávozásuk után mégis erős és elven gyülekezet alakult a városban. A gyülekezet így már puszta létében is a Szentlélek minden emberi számítást megszégyenítő munkájának tanújelévé vált. Mivel a Cselekedetek könyvének „mi" forrása a filippi eseményekkel megszakad, feltételezhetjük, hogy Lukács továbbra is a városban maradt és tevékenykedett. De bizonyára a filippi keresztyének közül is sokan „kezdettől fogva részt vállaltak az evangélium hirdetésének munkájában" (Fii 1,5). A gyülekezet meleg és szoros kapcsolatot tartott az eltávozott apostollal. Híreket szereztek az apostol és az evangélium sorsáról (Fii 2,26), és ha kellett, akkor nehéz anyagi körülményeik ellenére is (2 Kor 8,2) támogatásukban részesítették (Fii 4,15 — 16). A Cselekedetek könyve és a levelek egybehangzó tanúsága szerint Pál még két ízben járt a gyülekezetben, amikor Efezusból Korinthusba tartva és Korinthusból Jeruzsálembe igyekezve útba ejtette őket. De ha megbízhatónak ítéljük a 2 Tim 4,13-ban közölt adatokat, akkor feltételezhetjük, hogy a római fogság után is járt ezen a vidéken. A filippi gyülekezet életéből van legkorábbi adatunk arra nézve, hogy egyes keresztyén gyülekezetek városuk polgári és egyesületi élete mintájára kezdik megszervezni a gyülekezeti ügyek intézését. A Filippi-levélből tudjuk, hogy már az első levél megírása idején, tehát már Kr. u. 55 táján választott felügyelők és diakónusok működtek a gyülekezetben (Fii 1,1). A filippi gyülekezet legjellemzőbb vonása az volt, hogy a gyülekezetet és alapítóját a „hivatalos" kapcsolatokon túlmenő kölcsönös bennsőséges viszony fűzte egybe. Nem véletlen, hogy éppen a nekik írt levél tár fel legtöbbet Pál rejtett érzéseiből és gondolataiból. A levél őszinteségével talán csak a korinthusi levelek vehetik fel a versenyt. De míg ez utóbbiak őszinteségét a korinthusi gyülekezettel támadt ellentét, addig a Filippi-levelét a gyülekezet és az apostol között levő meghitt harmónia váltja ki. Pál kimondottan vágyódik a gyülekezet után (Fii 4,1), s ez érthető, mert a gyülekezetben mindig szeretetre és megértésre talált. Ezért fogadta el tőlük az anyagi támogatást is, noha ezt a többi gyülekezet részéről elutasította. Tudta ugyanis, hogy a filippi gyülekezet nem fog visszaélni a helyzettel az apostoli tekintély rovására. A filippi gyülekezetről az apostoli kor után sokáig nem hallunk. 20