Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

VI. INTÉZKEDÉSEK A GYÜLEKEZET ÉRDEKÉBEN 2,19 —3,1a - 3. Felhívás örömre 3,1a

mel!" Ebben a kérésben válik leginkább érezhetővé az a furcsa kettősség, amely a helyzet kényes voltáról árulkodik. Ha Pál is megkönnyebbül, és a gyülekezet is örül a viszontlátásnak, akkor miért kell még kérni a gyülekezetet arra, hogy örüljenek? Mégpedig azzal a hangsúllyal, hogy az Ürban örüljenek, és teljes örömmel örüljenek. Mind a két bővítés arra mutat, hogy a fogadtatás előreláthatóan egyik fél számára sem lesz zavartalan öröm. A gyülekezetnek meg kell tehát látnia Epafroditosz hazatérésében az Ür szempontjait és akaratát, s nem szabad engednie, hogy üröm vegyüljön örömükbe. Ezért fogadják be őt fenntartások nélkül, akkor is, ha nincsenek teljesen megelégedve vele, mert Krisztus is így fogadta be őket (Rm 15,7). De az apostol azzal sem elégszik meg, hogy a gyülekezet teljes és zavartalan örömmel fogadja vissza Epafroditoszt. Azt kívánja, hogy minden csalódottságukat félrerakva megbecsüléssel nézzenek fel reá. Sőt, tegyék őt a gyülekezet becsülésére méltók mértékévé, mert az életét is kockára tette a Krisztus ügyéért, amikor ebben fáradozva kis híján meghalt. Mindezt pedig aközben tette, hogy pótolja a filippi gyülekezet hiányát az apostol körül végzett szolgálatával. Végeredményben a gyülekezetért tette kockára az életét. Tehát nemcsak a szeretet, hanem az igazság ellen is vétenek, ha a gyülekezet nem fogadja teljes örömmel Epafroditoszt. így egyengeti Pál Epafroditosz előtt a hazavezető utat, és nem rajta múlik, ha nem lesz neki könnyű a gyülekezet előtt megállania. Ezzel a fogoly Pál, aki maga talán Epafroditosznál is nehezebb helyzetben van, tanúságot tesz az igazi szeretetről. Ha a szeretet egyre gazdagodik ismeretben és megtapasztalásban (1,9), egészen bele tudja élni magát más szorult helyzetébe, s ügyét a magáénak tudja tekinteni. De nem elégszik meg a pillanatnyi segítséggel, hanem mint az irgalmas szamaritánus elkészíti azt a helyet is, ahol a beteg teljesen meggyógyulhat. 3. Felhívás örömre 3,1a 3,1a: (la) Egyébként, testvéreim, örüljetek az Úrban! Az Epafroditosz mentségére írt részhez lazán kapcsolódik ez a sor. Az „egyébként" („to loipon") határozószóval szokta Pál bevezetni levele vége felé a még hátralevő intelmeket (1 Kor 7,29; 1 137