Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 3. Istennek kell engedelmeskednetek! (2,12 — 18)

Talán Istent is a dicsőségnek önző szomjazása hajtja, amikor azt kívánja, hogy a fájdalmak közt vajúdó történelem értelme neve fényének emelése legyen? Helytelen volna a földi emher annyi bajt hozó dicsőségvágyát Istenre vetítenünk. Istennek akkor van valami dicsőségére, ha abban homály és törés nélkül tükröződhet az ő igazi lénye. Teljessé akkor lesz dicsősége, amikor „Isten lesz minden mindenekben" (1 Kor 15,28). Jézus Krisztusban pedig nyilvánvalóvá lett, hogy Isten igazi lénye a szeretet. Dicsősége is tehát abban van, ami szeretetét maradéktalanul érvényre juttatja. A himnusz vége még egyszer minden kétséget eloszlatva hirdeti, hogy Krisztus mélybe vezető és újra magasba ívelő életútja mögött annak az Istennek szeretete rejtőzik, aki dicsőségét nem ellenségei megsemmisítésében, hanem megmentésében keresi. 3. Istennek kell engedelmeskednetek! 2,12—1» 2,12—151: (12) Úgyhogy

1, szeretteim, amint mindenkor engedelmeskedtetek, nemcsak úgy, aliogy az én jelenlétemben, hanem sokkal inkább most az én távollétemben

2, félelemmel és remegéssel

3 vigyétek véghez a magatok

4 üdvösségét. (13) Mert Isten az, aki munkálja közöttetek

5 mind az akarást, mind a cselekvést jótetszéséért®. (14) Mindent zúgolódás és habozás nélkül tegyetek

7, (15) hogy legyelek feddhetetlenek és romlatlanok, Isten hibátlan

8 gyermekei a ferde és fonák nemzedék

9 között, akik körében fényietek mint lámpások a világban

1

0, (10) megőrizve az élet igéjét

1

1, dicsekvésemiil a Krisztus napjára, hogy nem hiába futottam, sem hiába nem fáradtam. (17) Sőt, ha italáldozatként ki is öntetem

1

2 a ti hitetek

1

3 áldozatánál és szolgálatánál, örülök és együtt örülök mindannyiotokkal, (Ut) de ugyanígy örüljetek li is, és örüljetek velem együtt. 1 Az eredeti szövegben is hangsúlyos kötőszó áll, amely egy az előző rész következményeit levonó mondatot vezet be. 2 Lásd az 1,27 alatt mondottakat! 3 Az egész szakaszt veretes ótestamentumi fordulatok szövik át. A „félelem és remegés" is az OT-ban gyakran előforduló, állandósult szópár. Az Isten előtt álló ember lelkiállapotát írja le: 2 Móz 15,16; 2 Zsolt 2,11; Ézs 33,14. Érdemes ez utóbbi igehelyet szószerint is felidézni, mert sok mindent elárulhat az apostol szándékáról is: „Félelem fogja el a bűnösöket Sionban, 106