Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)
III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)
szó. Kényszert jelenthet az is, ha a körülmetélkedést vagy bármi mást az Istennel való kapcsolat feltételévé tesszük. A keresztyén ember körülmetélkedhet, de el is utasíthatja magától a körülmetélést. Hite szempontjából ez „adiaphoron", lényegtelen kérdés (5,6; 6,15!). Pál maga is szorgalmazta egy másik szolgatárs, Timotheus körülmetélkedését, amikor a szolgálat érdeke úgy kívánta (Csel 16,3). A jeruzsálemi találkozón azonban másról volt szó. Ott Pál ellenfelei a körülmetélkedésből minden keresztyénre kötelező érvényű, üdvösséget érintő előírást akartak kovácsolni az evangéliumi szabadság sérelmére. Ezért abból a körülményből, hogy Tituszt nem kényszerítette senki a körülmetélkedésre, minden kétség nélkül, tisztán állhat a levél olvasója előtt: a jeruzsálemi tekintélyek részletekbe menően egyetértettek Pállal az evangélium ügyében. Nem lehet tehát rájuk hivatkozva más evangéliumot hirdetni Galáciában sem. (4—5) Ha valaki a galaták között az apostol által hirdetett evangéliummal szemben mégis jeruzsálemi véleményeket sorakoztat fel, csak azokra támaszkodhat, akikkel Pál kemény harcot vívott a jeruzsálemi konferencián, és akik felett végül is diadalmaskodott. Még az a lehetőség sem zárható ki teljesen, hogy a galáciai ellenfelek között olyanok is akadtak, akik már annak idején Jeruzsálemben is aknamunkát folytattak Pál ellen. Bár a legtöbb kutató a Jeruzsálem és a kisázsiai Galácia között lévő nagy távolság miatt a nézetek rokonságán túlmenő szorosabb kapcsolatot nemigen tud elképzelni, a Galata-levéllel közel egyidőben keletkezett második Korinthusi-levél néhány megjegyzéséből teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a páli gyülekezetekben más evangéliumot hirdető zsidókeresztyének és bizonyos jeruzsálemi körök között személyes és közvetlen kapcsolat állt fenn. (Lásd: 2Kor 11,1—5, valamint Bev. old.) Pál ellenfeleit, akikkel nyilván már a jeruzsálemi találkozón ÍJ meggyűlt a baja, nem éppen hízelgő módon befurakodott áltestvéreknek nevezi. Találó és sokatmondó jellemzés! Keresztyén testvérek ők is, de nem igaziak — áltestvérek. Milyen alapon merészel ilyet állítani az apostol olyan valakiről, aki Krisztust vallja Urának? Nem kétséges, abból indul ki, hogy mindaz, aki az „egyetlen evangéliumot" elutasítja, csak hamis testvér lehet, mégha egyébként krisztushívőnek is tartja magát. Az ilyen ember csak úgy lehetett testvér, hogy befurakodott a gyülekezetbe. Te89