Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)

hát a saját elhatározásából, és nem az evangélium hívó szavának engedve, kerülőúton, és nem az egyetlen ajtón, Jézus Krisztuson keresztül lépett a keresztyének sorába (vö.: 2Kor 11,13). Minden jel arra mutat, hogy Pál ellenfelei azoknak a farizeusokból lett keresztyének csoportjából kerültek ki, akik továbbra is megőrizték korábbi farizeusi törvény- és életfelfogásukat (Csel 15,5). Ezek a keresztyének igen aktívan és határozottan igyekeztek álláspontjukat érvényesíteni az egyházban. Nem sajnálva a fáradságot még Antiokhiába is eljutottak, hogy megfigyeljék, nem csúszik-e helytelen irányba a keresztyének hite és élete (Csel 15,1). Pál ezt a tevékenységüket olyan szavakkal jellemzi, amelyek erősen emlékeztetnek a Jézus ellen ugyancsak farizeusok által lefolytatott vizsgálatokra (Mk 3,2; Lk 14,1 stb): behatoltak közénk kikémlelni a mi szabadságunkat. Bár a „kikémlelni" szónak nincs jó csengése, mégsem szabad az apostol ellenfeleit rosszhiszemű, gáncsoskodó embereknek tartanunk. A saját szempontjukból becsületesen igyekeztek legjobb meggyőződésük szerint cselekedni. Teológiai álláspontjukra csak következtetni tudunk. A legtöbb írásmagyarázó úgy véli, hogy a nem zsidó származású keresztyének körülmetélésének megkövetelésében gyakorlati szempontok vezették őket. így próbálták kivédeni ugyanis azokat a hűtlenségről, népük megrontásáról szóló vádakat, amelyekkel nem keresztyén zsidó honfitársaik illették őket. Nem kétséges, hogy a zsidókeresztyénség helyzete nem volt könnyű. De ezeket a vádakat talán azzal is kivédhették volna, ha csupán annyit kívánnak meg a pogányságból jött keresztyénektől, amennyit a zsidóság az egyistenhittel rokonszenvező ún. „istenfélőktől" elvárt. Mivel azonban a körülmetélkedés nem tartozott az „istenfélők" kötelezettségei közé (Str.-B. II. 716), Pál ellenfelei viszont megkívánták a keresztyénektől, joggal következtethetünk arra, hogy gyakorlati szempontokon túlmenő, mélyebben fekvő okok késztették őket a körülmetélkedés szorgalmazására. Bizonyára nem tévedünk, ha a páli gyülekezetek ellen indított roham igazi rugóját a választott nép öntudatában keressük. Az apostol zsidókeresztyén ellenfelei abban a szilárd hitben élhettek, hogy Isten nagyszerű ígéreteinek, eljövendő országának a zsidó nép az egyedüli várományosa. Másnak csak abban az esetben le90