Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 2. Mit bizonyít az apostol megtérése és az azt követő időszak? (1,13—24)

kai többet fejez ki különös fogalmazása. Amikor itt az apostol egy gyülekezetről (egyházról) beszél, akkor a „káhál"-ra gondol, Isten ótestamentumi gyülekezetére, az egész választott népre. Ennek a népnek szólnak a hatalmas ézsaiási ígéretek (51,9—24; 54. és 60. fej.; 66,22—24) Isten újjáteremtő akaratáról. Vallomása szerint tehát nem egy-egy másképpen hivőt, vagy újhitűekből öszszeverődött zsinagógát üldözött ő, hanem az ígéretek újjáteremtett népét. Mert vakságában nem vette észre, hogy Jézus Krisztus által új korszak kezdődött Isten népe történetében. Vakságának nyomorúsága szinte fel sem mérhető, hiszen jóhiszeműen, Istenért lángoló buzgalmában lett Istennek és megvalósult ígéreteinek ellensége. „Üldöztem Isten egyházát!" Mintha ez a pánszavas vallomás egészen váratlanul sűrű függönyt vonna el, hogy feltáruljon ámuló tekintetünk előtt: hogyan is értették az első keresztyének helyzetüket, milyen hatalmas események részeseinek hitték magukat. Mert egy új korszak hajnalát látták felvirradni, amely minden eddigit új alapokra fektet, mindent újjáépít. Mégcsak nem is a történelem egy új korszaka köszöntött rájuk, hanem Istennek minden földi eseményen túli, eljövendő, de a Jézus Krisztus evangéliuma által (1,12!) mégis jelenvaló, mindent megújító uralma. Űj viszony lépett a régi helyébe Isten és ember között, ember és ember között, s ennek nyomában új közösség jöhetett létre: Isten minden népből való, minden nép között élő új népe, az egyház. Ez a nép a Lélek erejével új szolgálatra készen, megújult élő reménységgel indul tovább történelmi vándorútján a beteljesedés felé. A régi szövetség oltalma alatt indult el ugyan, de az új szövetség népe már nem fér el a régi népi keretek között. Mennyi zavar és tanácstalanság forrása volt ez az új helyzet! De még ez sem takarta el előlük a lényeget: íme újjá lett minden. Nem érti meg a Galata-levél szenvedélyes hangját, nem fogja fel mondanivalója súlyát, aki nem ennek az önkéntelen vallomásnak fényénél olvassa. Mert Galáciában ez az új volt a tét! Amíg Jézus Krisztus ki nem nyilatkoztatta magát neki, Pál mindebből nem fogott fel semmit. Lehet így is élni a már itt levő új kellős közepén. De egyházüldözésig elmenő hitetlen vaksága most érvvé lesz számára. Ez is azt bizonyítja, hogy nem ember révén jutott az evangéliumhoz. „Hogy is tanulhattam volna keresztyén emberektől az evangéliumot, amikor tudatlanságom68