Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 2. Mit bizonyít az apostol megtérése és az azt követő időszak? (1,13—24)

ben öltött testet, arról nem szól. Azoknak az igéknek, amelyekkel tevékenységét jellemzi (üldöz-pusztít), folyamatos időbe tétele (az eredeti szövegben) annyit azért mégis elárul, hogy ez nem volt alkalmi jellegű, hanem szívósan és alapos munkát végezve folytatott eljárást a keresztyének ellen. A Cselekedetek könyve nem tud arról, hogy Pál nyomában keresztyén vér is folyt volna. Csak zaklatásról és bebörtönzésről tudósít (8,3). De nem kell az apostolnak mentséget keresnünk. Neki ugyanis nem erkölcsi halálból hozott feltámadást a damaszkuszi fordulat. Esete nem a tipikusnak vélt megtérés jegyeit viseli magán. (Mintha volna tipikus megtérés!) Amit tett, teljesen jóhiszeműen, a zsidó életforma követelményeit a végsőkig elmenően vállalva, népét a tévelygés mételyétől féltve tette, mint aki istenszolgálatot végez. Ebből az emberi megítélés szerint tiszteletreméltó előéletből ragadta ki őt Jézus Krisztus kinyilatkoztatása (1,12). Ezért nem foglalkozik sehol sem magával a megtérésével, megtérési élményeivel, megtérésének állomásaival. Mindenkit más életkörülmények közül, más úton-módon hív el az önmagát kinyilatkoztató Űr. őt egyedül megtérésének az evangéliumot érintő tanulságai érdeklik: ha még neki, a kortársak szemében feddhetetlennek is szüksége volt Krisztus újjáteremtő szeretetére, akkor nincsen olyan igaz, vallásos és Istenért mindenre kész ember, akinek ne volna szüksége rá (Rm 3,22—23; Fii 3,7—9). Ha pedig még őt is újjáteremtette szeretetével, akkor nincsen olyan reménytelenül elveszett ember, akivel ezt ne tehetné meg. (Rm 3,24; 29—30) Az a nyomorúság, amelyből Pált kinyilatkoztatásával kiemelte Krisztus: a hitbeli vakság volt. Ilyen értelemben kell őt elvakultnak tekinteni. Természetesen ezt a vakságot csak akkor vette észre, amikor Krisztus más „látással" ajándékozta meg. Korábbi életének vakságáról így tanúskodik az apostol: féktelenül üldöztem az Isten egyházát. A kijelentés súlyát csak az Ótestamentum világában otthonosan mozgó ember tudja megérteni. Az eredeti szövegben az „egyház" szó helyén az „ekklészia" áll (egyes számban!). Jelenthet egy bizonyos helyen élő keresztyén gyülekezetet is (1,2!). De ha Pál csak annyit akarna mondani, hogy üldözte a keresztyénséget, akkor többesszámot kellene használnia, hiszen több gyülekezetet is zaklatott. Ennél azonban sok5* 67