Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 2. Mit bizonyít az apostol megtérése és az azt követő időszak? (1,13—24)

következtetnek, hogy Galáciában a következőkkel vádolták Pált: nem önálló apostol, a jeruzsálemi tekintélyek („oszlopok" 2,9) uszályában él, és ezért evangéliuma másodrendű, nem kötelező érvényű. Pál pedig ez ellen a vád ellen tiltakozna megtérése körülményeinek elbeszélésével. Ha ez valóban így van, joggal feltételezi Schmithals, hogy Pálnak Galáciában nem judaista ellenfelekkel kellett szembenéznie. Judaista ellenfelek nem vádolták volna Pált előttük is tekintélynek számító emberek követésével. Tehát másféle irányzattal kell számolnunk — vonja le a végkövetkeztetést Schmithals. Az ilyesféle elképzelések azonban az apostol szándékának teljes félreértésén alapulnak. Érveinek élével nem a jeruzsálemi gyülekezet vezetői ellen fordul — és erről nem volna szabad elfeledkezniük az írásmagyarázóknak! — hiszen akkor nem szólna a velük kötött egyességről (Gal 2,9—10). Nyilvánvaló, hogy levelének ebben a szakaszában a reá bízott és egyetlen evangélium igaza mellett (1,11—12) sorakoztatja fel érveit az ellenfelei által hirdetett „másik evangéliummal" szemben. Az „övé" az egyetlen evangélium, mert Istentől ered és nem embertől (1,11—12). Ha valamire hivatkozhattak Galáciában, az csak a Tóra, a Törvény lehetett. „Igen, ez isteni eredetű — hajtogathatták a galatáknak — de a Pál evangéliuma csak valamiféle gyanús körülmények között született (vö.: 2Kor 4,3—11!) vagy emberektől felszedett (Gal 1,12) kitalálás lehet". Eközben természetesen a maguk igazának alátámasztására előhozakodhattak tekintélynek számító keresztyén emberek véleményével is. Ilyenfajta érvekkel szemben hozza fel Pál megtérésének körülményeit, mert ezekből világosan kitűnik evangéliumának isteni eredete, de egyúttal az is, hogy nem bábáskodott körülötte semmiféle emberi tekintély. Ennélfogva felette áll minden tekintélynek. Erre a világosan nyomon követhető két szálra fűzi fel elbeszélését megtéréséről és az azt követő időszakról, úgy azonban, hogy közben egy-egy megjegyzés révén fény hull az általa képviselt evangéliumra is. Ezek a szempontok adják kezünkbe a szakasz magyarázatának kulcsát. (13—14) Pál olyan esemény említésével kezdi az evangéliuma mellett szóló történeti érvek sorát, amiről a galatáknak is tudomásuk van. Pál viselt dolgait nem lehetett véka alá rejteni. Híre messze földre eljutott (Gal 1,23!). Fogadtatása bizonyára nem volt 5 65