Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5)

Annál inkább síkra száll az evangéliumért, amelyről nem győzi elégszer bizonyítani, hogy az nem az övé. Mivel nem akarom leterhelni a tulajdonképpeni magyarázatot, itt szólok arról a kérdésről, amelyet semmiképpen nem lehet kikerülni. Egy könyvtárra való tanulmány próbál eligazodni ugyanis a különböző újszövetségi források Pál apostol életére vonatkozó adatai között. A legtöbb közlés ebben a tárgyban a Cselekedetek könyvében található. De leveleiben Pál maga is elhint néhány visszaemlékezést mozgalmas életének egyik-másik fordulatáról. Így például az 1. és 2. Korinthusi levélben summázza apostoli szolgálatának viszontagságait (lKor 1,16,5—8; 2Kor 1,8—10; 11,21—12,10), a Filippi levélben pedig megtéréséről ír pár mondatot (Fii 3,1—8). Legtöbb adatot életéről mégis a Galata-levélnek soron következő szakaszában közöl. A fő gondot a Cselekedetek könyve értesüléseinek és Pál személyes közléseinek egyeztetése jelenti. Különösen is nehéz azoknak az adatoknak összehangolása, amelyeket a Cselekedetek könyve három helyen is hoz Pál megtérésének körülményeiről, (9., 23. és 26. fejezetekben) mindazzal, amit a Galata-levélben Pál maga ír erről. Ez a két forrás például nem egyféleképp számol be Pál életének a damaszkuszi fordulat utáni alakulásáról. A Cselekedetek könyve Pálnak több jeruzsálemi tartózkodásáról tud, mint amennyiről az apostol a Galata-levélben beszámol. Továbbá másként alakulnak a jeruzsálemi „apostoli zsinat" eseményei a Cselekedetek könyvében (15. fej.), és másként a Galatalevél híradása szerint. Melyik tudósításnak van igaza? A kutatók általában Pál közléseit tartják megbízhatóbbnak, mert — amint állítják — a Cselekedetek könyvének szerzője, Lukács csak másod- vagy harmadkézből tudott ezekről az eseményekről. Pál viszont a maga viszszaemlékezéseit adja közre. Én megkérdőjelezem ezt az álláspontot, mert íróasztalszagúnak ér/em. Mindenki tudhatja magáról, hogy visszaemlékezései mennyire egyoldalúak, elfogultak, és az emlékezet nem mindig a leglényegesebbet őrzi meg a legpontosabban. Ennél is többet nyom a latban azonban az a tény, hogy mindkét szerző, Lukács és Pál is, egy bizonyos szempontból, és egy bizonyos célt követve sorakoztatja fel az eseményeket. Tehát tendenciózusak az elbeszélések — és melyik beszámoló vagy el4 49