Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5)

Pál lépésről lépésre oldja meg feladatát. A soron levő rész is bizonyítja, hogy kevés nála tudatosabban, átgondoltabban és célratörőbben fogalmazó íróval találkozunk. („Pál összeszedetten író, jól érvelő és gondolatmenetében állhatatos szerző.": John Locke angol filozófus (1632—1704), id. J. C. O'Neill 1. o.) Először kimondja az alaptételt: Evangéliuma Krisztus kinyilatkoztatásából származik (1,11—12). Majd sorra veszi a történeti tényeket: a) Öt maga a feltámadott Úr fordította meg élete útján (1,13—17). b) Ezután sem került szoros kapcsolatba keresztyénekkel (1,18—24). c) A jeruzsálemi ősgyülekezet vezetői a „pogányok evangéliumát" az egyház közös kincsének ismerték el (2,1—10). d) Antiókhiában rendreutasította Pétert az evangéliumi szabadság tekintetében tanúsított következetlenségéért és bizonyságot tett az evangélium életújító erejéről (2,11—21). e) Végül a galatákhoz fordul, és megkérdezi tőlük, hogy ezek után mit gondolnak: ők kinek köszönhetik az életüket megújító Lélek ajándékát (3,1—5)? Már a galáciaiaknak adandó felelet kifejtésének első szakaszában előtűnik az a váz, az a szerkezet, amelyre Pál felépítette levelét. Az exegéták arról panaszkodnak, hogy Pál ebben a levélben nem követ világosan kivehető gondolatmenetet. Ám ha arra figyelünk, hogy hol szólítja meg személy szerint a galatákat, világosan és áttekinthető tagolódást figyelhetünk meg. Ezek a személyes hangvételű részek mindig egy nagyobb egységet zárnak le, és a mondottak tanulságait szűrik le a galaták számára. (Lásd: Bev. o.) Végig, az egész terjedelmes szakaszon keresztül egyetlen szempont vezeti az apostolt. Az, amit 1,11—12-ben tűz maga elé. Evangéliuma nem emberi eredetű, és ezt nemcsak ő, hanem a galaták is igazolhatják. A Galata-levéllel foglalkozó írásmagyarázók szinte kivétel nélkül feltételezik, hogy Galáciában Pál személyét és apostoli tekintélyét is megtámadták, ezért kell neki olyan görcsösen bizonyítania evangéliumának isteni eredetét. Véleményem szerint ez a feltételezés nem helytálló, s elfogadása téves irányba viszi a magyarázatot. Lehetséges, hogy galáciai ellenfelei Pált magát is támadták, de Pál maga — s ez nyilvánvaló — az egész akciót nem a maga személye és apostoli tekintélye, hanem az evangélium elleni támadásnak értékelte. Ezért nincs egyetlen olyan szó sem a levélben, amellyel apostoli tekintélyét védené, pedig ezt más leveleiben nem egyszer megteszi (lKor 9,1; 2Kor 11,5). 48