Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK 1,11-3,5 A galáciai helyzetnek az előzőekben (1,6—10) megismert elemzéséből és Pálnak a helyzetről kialakított egyértelmű állásfoglalásából logikusan következik a most sorra kerülő terjedelmesebb szakasz. Ott leszögezte ugyanis, hogy az általa és munkatársai által Galáciában hirdetett evangélium Istentől származik, az ö egyetlen és kizárólagos elhívó szava az emberhez, s ezért nem is lehet szó valamiféle „másik evangéliumról". Ezt az állítását azonban alá kell támasztania. Hivatkozott ugyan már a Krisztushoz fűződő őszinte, alárendelt kapcsolatára (1,10), ám ezen kívül még bőven van mit felhoznia. Megtörtént dolgokra hivatkozik, hiszen állítása csak így bizonyítható. Mert a bibliai gondolkodás számára nem a tartalom kérdése az elsődleges, mint például a görög szellemiség talaján. Az apostol, de a galáciabeliek számára is elsősorban az a fontos, hogy az, amit hirdetnek és hallanak, Istentől ered-e, vagy sem. Ha igen, akkor az üzenet tartalmára akkor is oda kell figyelnünk, ha az nem egyezik meg teljesen az igazságnak magunk vagy mások által kialakított tartalmával. így érthető, hogy a kérdés történeti kérdés lesz: Rá kell mutatni a történelem zajló folyamában arra a pontra, ahol megnyílt az Isten világát eltakaró függöny, és maga Isten nyilatkoztatta ki szándékát. Pál számára annál is inkább fontos volt ez, mert galáciai ellenfelei a Sinai hegyre mutattak, ahol Isten látványos körülmények között nyilatkoztatta ki törvénybe foglalt akaratát. 47