Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

II. NINCS MAS EVANGÉLIUM! (1,6—10)

levelével megzavarja a már kialakult helyzetet. Az egyetlen evangélium is okozhat zavart. A thessalonikai népgyűlésen meg is vádolják Pált és munkatársát azzal, hogy „az egész világot felforgatták" (Csel 17,6). Viszont a nyugalom sem mindig üdvös nyugalom. Lehet a lelki halál békéje is. A baj Galáciában éppen az, hogy egyesek a Krisztus evangéliumát visszájára akarják fordítani, és ezzel zavarják meg a gyülekezeteket hitükben. Ezek az emberek azért válhattak igazán veszélyesekké, mert meggyőződésüket nem tartották meg maguknak. Amint a galáciai gyülekezetek hirtelen és tömeges eltántorodásából is kitűnik, rendkívüli missziói buzgalom jellemezte őket. De nem szabad, hogy ez bárkit is megtévesszen. Az ember sokszor tanúsít nagyobb buzgóságot a rossz ügyekben, mint a jókban. Tevékenykedésüket nem elég az „evangélium elferdítésének" nevezni. Az eredeti szöveg sokkal súlyosabb kártevésről beszél. Ha csak elferdítették volna az evangéliumot, maradt volna belőle valami. De azok, akik a „másik evangéliumot" hirdetik, az ellenkezőjét vallják mindannak, amit Pál hirdetett közöttük. Pál a Krisztus evangéliumával ment közéjük, s miközben elmondta, mit tett értük Krisztus (3,1!), maga az élő Űr új teremtményekké formálta őket. De Galáciában most — a Krisztus evangéliuma felől nézve, — bár Krisztus evangéliumáról beszélnek, eltorlaszolják Jézus útját, aki pedig szolgálni szeretne nekik javaival. Mert ahelyett, amit Krisztus tett, az lett fontossá, amit nekik kell tenniük. Ahelyett, hogy elfogadnák hittel Isten kegyelmét, ki akarják küzdeni maguknak. A súlypont Istenről az emberre helyeződött át. Nem mintha még csupán kísérletről volna szó, hiszen a gyülekezeteket már megzavarták. Pál azonban tudja, hogy az evangéliumot nem lehet megrontani. Ha visszájára fordítják, már nem evangélium többé. (8) A galáciai gyülekezetek tagjai nem tekinthetik magukat pusztán mások megtévesztő munkája áldozatainak. Azért, mert valaki jóhiszeműen és missziói buzgalommal közeledik feléjük, még nem adhatnak hitelt szavának. Nekik maguknak is el kell tudni választaniuk a búzát a konkolytól, az evangéliumot a viszszájára fordított evangéliumtól. Hiszen ismerniük kellene azt, ami kiragadta őket pogányságukból és új emberré teremtette őket. Olyan finom érzékkel, önvédelmi reflexszel kellene rendelkez41